Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.
Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről
436 508. szám. »előkészületi cselekmény« büntethetősége tekintetében a vizsgálódás első kérdése az : a kérdéses tettben valóban olyan bűnös szándék nyilvánult-e meg, amely valamely, legalább körvonalaiban meghatározható bűncselekmény megvalósítására irányul és amely tudatos elhatározást foglal magában, nem pedig a lélek puszta játékát valamely komolyan nem vett gondolattal. Hiszen igen sok cselekményt annak pusztán tárgyi mivoltát szemlélve, úgy is lehet elképzelni, mint valaminő bűncselekményre vezető első lépést. Csupán az alanyi oldal, a szándék az, amely a cselekménynek büntetőjogi jellegét megadja s a külsőleg hasonló, közömbös cselekmények óriási sokaságából kiválasztja. A szándék felderítése tehát e téren nehéz és felelősségteljes bírói feladat. Másrészt figyelembe kell venni, hogy az újabb törvényhozások általában a Btk.-vel és még inkább az objektív elvet megvalósító magyar bírói gyakorlattal szemben az úgynevezett szubjektív kísérleti elmélet alapján állanak. Azaz kísérletnek tekintik mindazt a tettet, amiben a bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározás ölt testet magára. Tehát az előkészületi cselekmények büntethetővé nyilvánításával a javaslat csak olyan cselekményeket sújt, mégpedig a büntethetőségnek a kísérlethez képest alacsonyabb fokozatán, melyeket számos külföldi törvényhozás a kísérlet fogalma alá von. Az egyes előkészítő cselekmények felsorolásában az 1. pont a bűncselekményre irányuló, másra gyakorolt vagy mástól elfogadott szellemi ráhatás eseteit sorolja fel. Az »izgatás« és a »felhívás« abban különbözik egymástól, hogy az első — mindenesetre a bűntett előidézésének határozott és komoly szándékával — az elkövettetésre kiszemelt személy indulatait igyekszik felkelteni, esetleg elkerülve annak pontos megjelölését, mit is vár tőle, míg a »felhívó« a felhívottnak értelméhez fordulva, nem palástolja el a kitűzött bűnös célt. A »komoly felhívás folytán« azt jelenti, hogy nem büntethető a vállalkozás, ha az csupán agent provocateur fondorlatának eredménye. Ha például valaki bűntettre vállalkozásra beszél rá valakit, pusztán azért, hogy őt bajba sodorja, — önmagának pedig a feljelentés megtételével büntetlenséget biztosít — a büntető igazságszolgáltatásnak nincs oka arra, hogy ehhez az erkölcstelen játékhoz segítő kezet nyújtson, feltéve hogy a bűntett véghezvitele vagy megkísérlése csakugyan elmaradt. A felhívás stb. egyképpen e pont alá esik, akár teljesen eredménytelen maradt, azaz, akihez intézve volt, elzárkózott annak teljesítése elől, akár a felhívottban sikerült megfelelő elhatározást előidézni, de a bűntett véghezvitele vagy megkísérlése más okból mégsem történt meg s így nem lehet szó arról: nem felbújtást követett-e el a »felhívó«. A 2. pont szintén a szellemi együttműködés egyik esete, de itt már az erők egyesítése is megtörténik, a bűncselekmény véghezvitelét a résztvevők mindegyikében meglévő határozott és komoly szándékhoz képest valamennyiük együttműködése útján tervezik megvalósítani és ekként valamennyien egyaránt bűnösökké válnak. A 3. pontban viszont olyan előkészítő cselekményekről van szó, amelyeket egyetlen és másnak közreműködését nem is kívánó,személy véghezvihet. Kellék csak az, hogy az elkövetőnek bűnös célja felé előrehaladást jelentsen, mégpedig egyfelől lényeges mozzanatát jelentse a konkrét bűntettesi terv megvalósításának, másfelől arra tárgyilag is alkalmas legyen, tehát valóban előmozdítsa, közelebb hozza a szándékolt bűncselekmény elkövetésének esélyeit. E cselekmények között vannak olyanok is, amelyeknek mai büntetlensége a jogérzetet kirívóan sérti. Például akit rajtaérnek, hogy töltött fegyverrel les kiszemelt áldozatára azon az úton, amelyen az járni szokott, — büntetlen marad, mert a gyilkosság véghezvitelét csak a fegyvernek az áldozatra való ráemelésével
