Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

434 508. szám. Az előkészítő cselekmény súlyosabb — fegyházas — büntetési tétele a lázadásnak befejezés esetében is súlyosabban büntetendő eseteire vonatkozik, tehát a törvényhozást vagy a kormányzatot támadó lázadásra (5. §.) mindig, ellenben a társadalom békéje ellen irányulóra (6. §.) akkor, ha a fosztogatást, a pusztítást, vagy az erőszakoskodást már az előkészítés során tervbe vették (6. §. 3. bek,). A 8. §-hoz. Az utóbbi évtizedek büntetőjogi törvényhozásának és főleg az 1921 : III. törvénycikk alkalmazásának hatása alatt a felforgató mozgalmak gyakran palástolni igyekeznek igazi céljaikat és azokat az eszközöket, amelyeknek felhasználására készülnek. Különösen nagy ellentét szokott lenni a kifelé vallott és a befelé hirdetett programm, a hangoztatott »alkotmányos módszerek« és a titokban összegyűjtött fegyverkészletek között. Ezért az 1938 : XVI. t.-c. 5. §-a az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére törő mozgalommal vagy szervezkedéssel egyenlő büntetés alá helyezi az olyant is, amely kifejezetten vagy bevallottan nem irányul ugyan az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, vagy valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére, de — a törvényben részletezett gyanuokokból vagy egyéb körülményekből — kitűnik, hogy a mozgalom vagy szervezkedés a törvényes jogrend törvényellenes úton való megváltoztatásának veszélyét rejti magában. A §. ezt a rendelkezést — egyszerűbb szövegezéssel és a példázó felsorolás elhagyásával — lényegében fenntartja, mert az a mai közéleti viszonyok közt nélkülözhetetlen. Azonban miután a javaslat álláspontjához képest az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló mozgalom és szervezkedés a felségsértés előkészítésére vonatkozó 3. §. rendelkezése alá kerül, túlzott szigorúság lenne a felforgatást nem ilyen tudatos határozottsággal célul kitűző, tehát e részben némi jóhiszeműségnek teret engedő, bár esetleg az állami rendre hasonlóan veszélyes törekvéseket is ez alá a különös súlyosságú büntetés alá vonni. Ezért a javaslat a közrendet veszélyeztető törekvéseknek erre a változatára meghagyja az 1921 : III. t.-c. 1. és 5. §-aiban meghatározott büntetési tételeket. Ezek szerint a kezdeményező és a vezető súlyosabb (öt évi fegyházig terjedhető) büntetés alá esik, míg a résztvevő, előmozdító és az, aki a cselekményre izgat vagy mást felhív, csupán vétséget követ el és büntetése három évig terjedhető fogház. A 8. §-ban meghatározott bűntettet és vétséget csak szándékosan lehet elkövetni, ennélfogva a §. alapján csak az esik büntetés alá, aki a körülményekből vont következtetéshez képest ismerte a mozgalomnak azt az irányzatosságát, azokat a jellemvonásait, amelyekből tudnia kellett, hogy a mozgalomból szükségképpen a felforgatás vagy a lázadás veszélye áll majd elő. A 9. §-hoz. A lázadás elhárításának elmulasztására általában ugyanazok állanak, mint a felségsértés elhárításának elmulasztására és a 9. §. szövege követi a 4. §-ét. Ezért csupán a 4. §. indokolására kell utalnom abban a tekintetben, hogy annak kötelességei, aki tervezett lázadásról értesül: a feljelentés és ezzel párhumosan az eredményes megakadályozás — továbbá, hogy ez utóbbi a hozzátartozókra is kiterjed — és hogy ez alól a súlyos veszély az egyedüli mentesítő hatású körülmény. Míg a §. a feljelentés s ennek elmulasztása esetében a megakadályozás kötelességét a felségsértés fejezetéről a lázadásra is kiterjeszti, — amit a Btk. még nem tett meg — mellőzi ezt a 4. §. első bekezdésének második esete tekintetében. Azaz, ha a hatóság közbelépésére nincs idő, nem rendeli el, hogy magánszemély is tevékeny beavatkozással és büntetés terhe mellett, minden lehetséges módon a lázadás kitörésének megakadályozására törekedjék. Ezt az esetleg súlyos áldozatokra is