Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

424 , 508. szám. menyekért már elítélt egyének száma. A felforgatás irányítói és vezető szellemei pedig általában szívesen gyűjtik táborukba az emberiség született ellenségeit, mert mindenre kész eszközökre rendszerint nagy szükségük van és mert az állítólagos »magasabb cél« érdekében a legkegyetlenebb és legaljasabb bűncselekmények előidézésétől sem riadnak vissza. Azt sem szükséges tüzetesen fejtegetni az egymással versengő államok, nemzetek, népek és népcsoportok mai világában, mit jelenthet egy nemzeti államra, ha forradalmi mozgalom következtében egyidőre képtelenné válik mindennemű erőkifejtésre. Helyrehozhatatlanul odaveszhet egysége, területi épsége, függetlensége, nemzeti jellege, sőt végleg lezárulhat történelmi szereplése is. Ilyen körülmények közt a törvényhozást nem irányíthatja más szempont, mint hogy az állam életfeltételeit és létalapját támadó cselekményekkel szemben a büntetőjogi védelem gátját a lehető legmagasabbra emelje s már az előkészületek terére, tehát oda is hatásos akadályt állítson, ahonnan még hosszú út vezet a jogtárgy közvetlen megtámadásának merényléséig. B) Felségsértés. A közelmúlt fájdalmas tapasztalatai alapján, különösen a Btk. 126. §-ában meghatározott felségsértés egész területén szükséges a büntetőjogi védelemnek az elérhető legmagasabb mértékig való fokozása. A kormányzó személyes szabadságának vagy testi épségének közvetlen megtámadása — akár eredményes volt, akár nem -- felháborító tagadása az. államfői sérthetetlenség elvének, elvetemült merénylet az államnak legfőbb tiszteletben részesített feje ellen és egyben az egész állami szervezet alapkövének megbontása. Könnyelműség lenne elhárítására nem a leghatásosabb büntetési eszközt : a halálbüntetést venni alkalmazásba. Az óvatosságnak és az előrelátó szigorúságnak ezt a szempontját kell érvényesíteni az előkészület legtávolabbi cselekményeivel szemben, mégpedig arra tekintet nélkül, hogy az a szövetkezés formáját öltötte-e magára vagy hogy az az államfő személye vagy pedig a felség sértésnek más jogi tárgya ellen irányult-e. Továbbá halaszthatatlanul szükséges, hogy tüzetesen megszabjuk, mikor számíthat büntetlenségre az, aki felségsértés előkészítésében résztvett, de attól önként visszalépett s az eredmény elhárításában közreműködött. Végül— az 1930: III. t.-c. 85. §-ában foglalt rendelkezés mintájára nem lehet mellőzni, hogy a tervezett felségsértésnek, azaz az országot és annak lakosait érhető legfőbb veszélynek elhárítására — a körülményekhez képest — mindenkit tevékeny közbelépésre kötelezzünk arra az esetre, ha a hatóság beavatkozására nincs idő. C) A lázadásra vonatkozó büntetőjogi szabályok kiegészítése és módosítása tekintetében általában ugyanazok állanak, mint a felségsértést büntető jogszabályokra. Külön figyelmet érdemel azonban, hogy az országgyűlés és a kormány mellett az 1937 : XIX. t.-c. 3. §-a alapján szervezett országtanács is megfelelő büntetőjogi védelemben részesíttessék. Az o-rszágtanács a kormányzói tiszt megüresedése esetében végzi a halaszthatatlan államfői tennivalókat. Az országtanács ilyenkor az állami hatalom legmagasabbrendű letéteményese az átmenetnek esetleg veszélyekkel járó idejében, tehát legalábbis ugyanolyan védelemben kell részesülnie, mint az országgyűlésnek vagy a kormánynak. IV. A BÜNTETŐJOGI SZABÁLYOK EGYSÉGESÍTÉSÉNEK SZEMPONTJA. A büntetőjogi szabályok bonyolultsága. Általános a panasz, hogy a Btk. megalkotása óta eltelt évtizedek alatt a soha nem szünetelő s az idők változásai közben változó irányzatot követő büntetőjogi jogalkotás végeredményben a büntetőjogi