Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.
Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről
420 £08. szám. amelynek büntetőjogi jelentőségét lényegében az adja meg, hogy súlyosabb jogsérelem megvalósulásának veszélyét rejti magában. Szövetség. 4 Btk. büntetés alá helyezi a hatóság elleni erőszak, a pénzhamisítás, a gyilkosság és gyújtogatás elkövetésére alakult szövetséget. A hatóság elleni erőszakra szövetkezés esetében — az azóta hatályon kívül helyezett 170. §-ában — akkor is, — bár enyhébb büntetéssel — ha még más előkészítő cselekményt nem vittek véghez; a másik három esetben (205., 288., 428. §., ezek közül a 205. §. utóbb hatályát vesztette) csupán akkor, ha a szövetkezéshez előkészítő cselekmény is járult. Felhívás. A bűntett vagy vétség elkövetésére nyilvános és egyenes felhívást intéző személyt a Btk. 171. §. (i) bek. felbujtóként büntet 1 ", e §. (2) bekezdése pedig eredménytelenség esetére két évig terjedhető államfogházbüntetést állapít meg. Hasonló rendelkezések a Btk.-ben például: a hamis tanuzásra vagy a vallomás visszavonására való weábimi törekvés« (222., 226. §§.), a párviadalra buzdítás (295. §.), a behívó parancs iránt »engedetlenségre csábítás« (452. §.). II. JOGFEJLŐDÉS A BTK. MEGALKOTÁSA UTÁN. A) A felségsértés és a lázadás tekintetében. A kormányzó büntetőjogi védelme. Az alkotmányosság helyreállítása és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezése végett hozott 1920: I. t.-c. 14. §-ának első bekezdése kijelentette, hogy a kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint törvényeink szerint a király. Az állami rend felforgatása. Az 1919. évi úgynevezett proletárdiktatúra pusztításai után, az állami és társadalmi rend hasonló megrázkódtatásainak elkerülése végett a magyar törvényhozás az 1921 : III. törvénycikket alkotta meg. E törvénycikk indokolása szerint (az 1920. évi február hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés nyomtatványai IV. 308.) a jogrend felforgatására irányuló tevékenység megtorlására a fennálló törvényes rendelkezések nem teljesen kielégítőek, mert az előkészületi cselekmények nagyrészt büntetlenül maradnak, — e tevékenység korai stádiumban nem jelentkezik még olyan határozott formában, amely megengedné annak megállapítását, hogy az egyenesen a magyar állam alkotmánya, területe vagy alkotmányos alapintézményei ellen irányul-e — s nem mindig kifejezetten erőszakos eszközök felhasználását veszi célba. Ez utóbbi szempontját a javaslat nem valósította meg, mert a javasolt »jogellenes« felforgatás stb. helyett a törvény végleges szövegébe mégis csak az »erőszakos« felforgatás stb. került. Az 1921 : III. törvénycikk idevágó 1—5. §-ai büntetik az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést, megkülönböztetve egyfelől a kezdeményezők és vezetők, másfelől a résztvevők és előmozdítók büntetésének tételeit (1. §.). Ez a törvény továbbá emeli a mozgalommal (szervezkedéssel) összefüggően és annak céljára elkövetett bűntett és vétség büntetését és ezért a mozgalom valamennyi részesét felelőssé teszi, amennyiben a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudott vagy azt kellő gondosság mellett előre láthatta volna (2. §.). A feljelentési kötelesség megsértésének büntetését, a visszalépés büntetlenségét, a nyilvános és egyenes felhívás büntetését a törvény a felségsértésre vonatkozó rendelkezések mintájára szabályozza (3. és 4. §§., 5. §. 2. bek.), azonban ezen a körön kívül is bünteti azt, aki a törvényes rend erőszakos felforgatását vagy megsemmisítését, különösen vala-
