Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.
Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről
364. szám. 153 határozott határidő eltelte előtt megújított kérelmet a törvényes előfeltételek hiányában el kell utasítani. A bíróság továbbá a kérelmező egyéniségének könnyebb megítélése végett, jövőbeli magaviselete szempontjából tüzetesebb feltételeket is szabhat, például bizonyos kétesebb foglalkozásoktól való tartózkodást. A felfolyamodás elbírálására hivatott hatóságokra s a felfolyamodás elintézésénél követendő eljárásra a bűnvádi perrendtartás, illetőleg a katonai bűnvádi perrendtartás szabályai irányadók. A 10. §-hoz. A kérelemnek helytadó végzés megküldése azt a célt szolgálja, hogy a bíróság, illetőleg a kérelmező által megjelölt hatóság tudomást szerezzen a jogkövetkezmények megszüntetéséről és ehhez képest az általa adott értesítésben vagy általa kiállított bizonyítványban a 12. §-nak megfelelően ne tegyen említést arról az elítélésről, amelynek jogkövetkezményei bírói határozat értelmében megszűntek. Az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal a jogkövetkezményeket megszüntető határozatot nyilvántartja, további eljárását a 19. §. szabályozza. A 11. §-hoz. A §. megkíméli az elítéltet attól, hogy a hatóság. — és ezzel rendszerint a nyilvánosság előtt is — maga legyen kénytelen a saját büntetett előéletéről számot adni még akkor is, ha az elítéléshez a jelen javaslat értelmében hátrányos jogkövetkezmények nem kapcsolódtak vagy már nem kapcsolódnak. Ennélfogva jogosan elhallgathatja az ilyen büntetését akkor is, amikor a Bp. 133. §-a szerint mint terheltet az iránt kérdezik meg, hogy volt-e már büntetve és ha igen, hol, mikor és mi miatt. Ugyanez áll, ha — bármi célból — mint tanúhoz vagy szakértőhöz vagy peres félhez előélete felől kérdést intéznek hozzá. . Rágalmazás vagy becsületsértés esetében az 1914 : XLI. t.-c. 13. §. 3. pontja értelmében az állított vagy híresztelt ténynek, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezésnek valóságát azon a jogalapon is bizonyítani lehet, hogy az illető tényt büntető hatóság jogerős véghatározatban valónak mondotta ki, feltéve, hogy az állítás, a híresztelés vagy a kifejezésnek használata nem sértés céljából történt. A javaslat céljával ellenkeznék, ha bárki bármikor a valóság könnyű bizonyíthatása tudatában olyan büntető határozatot is felhánytorgathatna, amelynek következményeitől a javaslat az elítéltet meg akarja kímélni. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy adott esetben a sértő a sértett büntetett voltát más alapon bizonyítsa, például közérdek vagy jogos magánérdek előmozdítása címéit (1914 : XLI. t^c. 13. §. 1. p.). A valóság bizonyítása az 1914 : XLI. t.-c. 13. §. 3. pontjában foglalt előfeltételek mellett a katonai büntetőtörvénykönyv (1930:11. törvénycikk) 66., 92. s és 127. §-ai esetében is helyt foghat, amennyiben a valóság bizonyítása a katonai szolgálati érdekeket nem veszélyezteti. Ennélfogva indokolt volt a §. második bekezdésében foglalt kivételes rendelkezést kiterjeszteni azokra az esetekre is, amikor a katonai vétség elkövetési cselekménye rágalmazás 1 ' vagy becsületsértés tényálladékát valósítja meg. A 12. §-hoz. A hátrányos jogkövetkezmények megszüntetésének az elítéltre a legtöbb esetben kiváltképpen az úgynevezett »tiszta« erkölcsi bizonyítvány elnyerhetése szempontjából van jelentősége. Már az általános részben kiemeltem, hogy ma az ilyen erkölcsi bizonyítványt még a jelentéktelenebb köz-vagy magánalkalmazásoknak is úgyszólván elengedhetetlen előfeltételéül tekintik. A §. a szolgálati és egyéb bizonyítványokat kiállító magánosokat is kötelezi. Amennyiben az elítéltnek a magánjog szabályai szerint joga van bizonyítványt követelni, megkívánhatja azt is, hogy a bizonyítvány célzást se tartalmáz.zöji elítélésére. ; A hatósági bizonyítvány sem foglalhat magában olyan bejegyzést, ámeiy Kópv. iromány. 1939—1944. V. kötet. 49
