Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről

364. szám. 149 pöt meg nem haladó tartamban kiszabott elzárásbüntetésnek ésVa pénzbüntetésnek végrehajtását felfüggesztheti. A felfüggesztés vétség esetében három évi, kihágás esetében egy évi próbaidőre történik, mégpedig mindig valamely különös méltánylást érdemlő okból és akkor, ha ettől az intézkedéstől az elítélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételével kedvező hatást lehet várni. A javaslat felfogása szerint az adott esetben az elítélt javára fennálló és a különös méltánylást maga után vonó ok az elítéltnek a büntetés fogalmi körén kívül eső jogkövetkezmények alól való mentesítését is indokolja. Az elítélt jövőbeli magaviseletére pedig különösen kedvező hatást lehet várni attól, ha a társadalmi munkában való részvételét elit éltetésének fentebb említett jogkövetkezményei nem akadályozzák. A »próbaidő« pedig akkor töltheti be hivatását, ha próbául szolgál arra, hogy az elítélt nemcsupán a kirótt büntetés kiállása alól, hanem az elítéléséhez fűződő egyéb hátrányos jogkövetkezmény alól való mentesítését is megérdemli. A próbaidő alatt az elítélt ellen indult bűnvádi eljárás tekintetében a Bn. 4. §-a akként különböztet, hogy ha az új eljárás folyamán a bíróság őt bűntett miatt ítéli el, vagy szándékos vétség miatt ellene fogházbüntetést állapít meg, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani. Ebben az esetben a hátrányos jogkövetkezmények nem szűnnek meg. Az elítélés egyéb eseteiben, — tehát gondatlanságból elkövetett vétség, valamint szándékos vagy gondatlan kihágás eseteiben — úgyszintén a magánindítvány visszavonása folytán bekövetkezett felmentés esetében, a bíróságnak mérlegelési szabadsága van és az eset körülményeinek méltatásával határoz a felől, hogy a felfüggesztett büntetést végre kell-e hajtani vagy sem. Ezekben az esetekben fel kell tenni, hogy az elítélt egyéniségére vonatkozó azok a körülmények, amelyek figyelembevételével a bíróság a felfüggesztettbüntetés végrehajtását elrendelte vagy azt mellőzte : a hátrányos jogkövetkezmények fennmaradását, illetőleg megszűnését is megokolják, anélkül, hogy e tárgyban külön bírói határozatra lenne szükség. A 3. §-hoz. Ha az 1. és a 2. §-ban meghatározott esetek nem állanak fenn, a hátrányos jogkövetkezményeket csak külön, utólagos bírói eljárással lehet megszüntetni. Az általános indokolásban már kiemeltem a javaslatnak azt az alapvető elvi szempontját, hogy a puszta időmúlásnak még nem lehet rehabilitáló hatása, hanem csak az egyéni érdemesség és a társadalmi alkalmasság gondos megvizsgálásán alapuló bírói határozat mentesítheti az elítéltet. A bírói rehabilitáció köréből a javaslat csak a legsúlyosabb bűntettek elkövetőit és a megrögzött bűntetteseket rekeszti ki. Azaz azokat, akiket halálra, életfogytig tartó fegyházra, tíz évet meghaladó fegyházra vagy börtönre ítéltek, avagy — tekintet nélkül a megállapított legrövidebb tartamra -— szigorított dologházba utaltak. Akivel szemben ilyen súlyos büntetést állapítottak meg és aki — az ilyen esetek legtöbbjében — hosszú éveket töltött bűntettesek környezetében, azzal szemben a társadalomnak állandó óvatossága feltétlenül megokolt. Ilyen múlt emlékének eltörlésére még a javaslat által tervezett bírói eljárás sem nyújthat megnyugtató biztosítékot. Egészen kivételes esetekre pedig itt is nyitva áll az államfői kegyelem útja (18. §.). A 4. §-hoz. A jogkövetkezmények megszüntetésének pozitív feltételeit a 4. §., akadályait pedig a 6. §. tartalmazza, míg az 5. §. a bírói eljárás vezető elvéül a minden irányú egyéniesítést jelöli meg. Az egyes esetek egyéniesítő elbírálásának csak akadálya lenne, ha a javaslat túlszorosan megszabott feltételeket kívánna meg az eljárás megindításához, illetőleg eredményes befejezéséhez.