Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.
Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről
150 364. szám. Ezért nem zárja ki a kedvezményből azokat sem, akik kivonták magukat a szabadságvesztésbüntetés kiállása alól. Ezekre azonban csak a büntetés végrehajtásának elévülése — tehát aránylag hosszú idő után — kezdődik az a határidő, amelynek eltelte az eljárás megindíthatásának előfeltétele. Ezenfelül az elítéltnek — a 2. pont értelmében — ki kell mutatnia, hogy ez alatt az idő alatt is állandóan tisztességes életmódot folytatott. A §. az esetek egyéni elbírálásának minél tágabb körben való lehetővé tétele végett — a külföldi törvényhozásokhoz viszonyítva — aránylag rövid idő elteltéhez köti a bírói eljárás megindítását. Viszont a 9. §. negyedik bekezdése feljogosítja a bíróságot, hogy e határidőt az eset körülményeihez képest meghoszszabbíthassa. Ekként a bíróság szabadon mérlegelheti, vájjon az eltelt idő elég-e arra, hogy az elítélt érdemességéről biztos meggyőződést lehessen alkotni. A §. az elítélttől várt magatartást is csak általánosan jelöli meg a »tisztességes életmód« folytatásában. Ez a javaslat felfogása szerint az elítélt életkörülményeihez mért munkás és rendes életmódot, a családi, társadalmi és állampolgári kötelességek becsületes teljesítését jelenti. A tisztességes életmód megszakítása, ha átmeneti volt is, a rehabilitáció lehetőségének legalább is egyelőre való eljátszását jelenti. A tisztességes életmód nem okvetlenül egyértelmű a lakóhelynek hosszabb időn át tartó állandóságával. A helyről-helyre költözés lehet a foglalkozás természetének, lehet a munkapiac esetlegességeinek következménye, de semmiesetre sem azonos a munkakerülő, kób,orló életmóddal. Mindenesetre azzal a hátránnyal jár a jogkövetkezmények megszüntetésére törekvőre, hogy lakhelyének sűrűbb cserélése esetében nehezebb lesz számára a mindenütt és folyamatosan folytatott tisztességes életmód bebizonyítása. A lakhely állandóságának külön feltételül kikötését ezért — a legtöbb külföldi törvénnyel ellentétben — a javaslat nélkülözhetőnek vélte. A kár megtérítése vagy legalább is a megtérítésre törekvés szinte önként értetődő feltétele a jogkövetkezmények elengedésének. A jóvátételre való jóhiszemű és komoly törekvés nélkül a bűnös múlttal szakítást és a jogrenddel megbékélést lélektanilag el sem lehet képzelni. A sértettel szemben is súlyos igazságtalanság lenne, ha az államhatalom késznek mutatkoznék a sértőnek kedvezményt nyújtani, anélkül, hogy a sértett érdekeire is gondolva, a sértőt a sérelem lehető kiegyenlítésére szorítaná. A javaslat a felsorolt feltételek igazolása esetében sem ad jogigényt a jogkövetkezmények megszüntetésére. A határidő letelte, a kár jóvátétele, valamint a külsőségek szerint és a törvény szempontjából tisztességes életmód mellett a kérelmezőnek a bíróságot arról is meg kell győznie, hogy egyéniségének fejlődése a társadalomnak olyan biztosítékot nyújt, ami az adott esetben feleslegessé teszi azt a másik biztosítékot, amelyet a bűntettes jogi helyzetét megszorító általános jogszabály jelent. Az 5. §-hoz. A §. az esetek egyéniesítésének főbb szempontjai tekintetében irányelveket nyújt a kérelem eldöntésére hivatott bíróság részére. A bíróságnak elsősorban természetesen azt a bűncselekményt kell új nézőpontból értékelnie, amely miatt a kérelmezőt elítélték s amelyhez a hátrányos jogkövetkezmény fűződik. Ha ezt a cselekményt az átlagosnál jóval enyhébb súlyú s erkölcsi szempontból menthető indokból követték el, ez a körülmény döntő jelentőségű lehet a kérelem kedvező elbírálására. Viszont különösen erős társadalomellenes érzületre valló vagy különösen aljas indokból elkövetett bűncselekmény a bíróságot esetleg arra indíthatja, hogy hosszas próbaidőnek eredményes kitöltését kívánja meg vagy a kérelem teljesítésétől végleg elzárkózzék,
