Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.
Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről
140 364. szám. nek — és egyébként is csak a bíróság által a bűncselekmény súlyára és az elítélt egyéniségére tekintettel előre megszabott ideig maradnak hatályosak. Ha ez a rendszer épségben marad, úgy felesleges lett volna minden olyan törekvés, mely külföldön fennálló rehabilitációs jogszabályok átvételére irányul. A jogkorlátozások elmúlását maga a Btk. biztosította legvilágosabban az 58. §-ában megállapítván, hogy »aki hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére elítéltetett, ha szabadságvesztésbüntetését kiállotta: közhivatalra vagy közhatósági megerősítéstől függő hivatalra, állásra vagy szolgálatra azon időtől fogva ismét alkalmazható, amelytől politikai jogait újólag gyakorolja.« A Btk. rendszerében tehát a hátrányos jogkövetkezmények az ítéletben megszabott időtartam lejártával megszűnnek. Még az sem kellék, hogy az elítélt a főbüntetés kiállása után kifogástalan magaviseletet tanúsítson. Ügyszintén semmiféle utólagos eljárásra sincs szükség annak megállapítása céljából, hogy a Btk.-ben megállapított jogkövetkezmények megszűnésének törvényes előfeltételei valóban beteljesültek-e. Arra tehát, amit a külföldi törvényhozások értenek rehabilitáción, vagyis arra, hogy elsősorban a büntető törvényekben kimondott, életfogytig vagy hosszú határozott ideig tartó, közvetlenül a törvényen vagy bírói ítéleten alapuló jogkövetkezmények kivételesen korlátoztassanak, a magyar jogban szükség nincs. Annál inkább érezhető azonban a büntető törvényeken kívül álló jogszabályokban foglalt rendelkezések tekintetében valamilyen, az esetek egyéni sajátosságainak megfelelő korlátozás szüksége. ő. A büntető törvényeken kivül álló jogszabályok jogkorlátozó rendelkezései. A Btk. megalkotása után számos szétágazó törvényes és rendeleti jogszabály keletkezett, amely a büntető ítéletnek jogkorlátozó hatása tekintetében figyelmen kívül hagyta a Btk. felfogását, sőt azzal egyenes ellentétbe helyezkedett. Ez megnyilvánult abban, hogy ezek a jogszabályok a büntető ítéletnek a Btk.-ben megszabott határidőkön túlmenő, sőt gyakran életfogytig tartó hatást tulajdonítottak, — hogy e hatást a Btk.-ben fel nem sorolt és az elítéltnek a közszolgálat körén kívül eső boldogulását is akadályozó korlátozásokra is kiterjesztették, — hogy olyan bűncselekmények elkövetéséhez is jogfosztó következményeket fűztek,. amelyeket a Btk. nem értékelt ekképpen és hogy az elítélés tényéhez a nélkül kapcsoltak jogkorlátozást, hogy az adott eset bírói mérlegelésének teret engedték volna. Ezekről a hatályban levő jogszabályokról — de csak amennyiben azok törvényekben foglaltatnak — a jelen indokoláshoz függelékként csatolt és a dolog természete szerint nem teljesen kimerítő felsorolás adhat némi tájékoztatást. A fentebb kifejtettek értelmében a különböző társadalmi rétegeket mindjobban átható, úgynevezett »rehabilitációs« irányzat helytelen útra tévedne, ha szembe fordulna az infámiát nem ismerő magyar büntetőjog elveivel és a jogvesztő mellékbüntetéseket mérsékelten egyéniesítve és korlátozott idcre alkalmazó magyar büntetctörvénykönyv rendelkezéseinek megváltoztatását kívánná. Annál indokoltabb azonban az a törekvése, hogy a büntetőtörvény könyvön kívül álló jogszabályoknak nem következetes, gyakran túlszigorú, mindig merev korlátozásain rést bontson. 6. A büntető ítéletek nyilvántartása. Az elítélések és a büntetések nyilvántartásának rendszere az utolsó évtizedekben nagy mértékben tökéletesedett. E téren a legnagyobb jelentőségű az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak megteremtése és működésbe lépése. Az 1897 : XXXIV. t.-c. 26. §-ában és az 1908 : XXXVI. t.-c. 14. §~ában adott felhatalmazás alapján az 1908. évi október hó 15-én : 24.300/1908. X M. szám alatt kiadott rendelet (Rendeletek Tára 1755.) a
