Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.
Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
281. szám. való áttérésből folynak, másrészt a gyakorlatban eddig is követett, de nem teljes következetességgel alkalmazott szabályt kívánják világosan rögzíteni. A (8) bekezdésben foglaltak bár eddig csak a végrehajtási utasításban voltak szabályozva, a gyakorlatban évtizedek óta mindenkor alkalmazást nyertek. Minthogy újabban a gyakorlat ingadozást mutat, szükséges ennek a szabálynak törvénybe iktatása. A 6. §-hoz. A birtokos személyében beállott változás bejelentésének elmulasztását jelenleg a törvény jövedéki büntető eljárás alá eső kihágásnak minősíti. A törvénynek eddigi, méltánytalanul szigorú rendelkezését kívánom enyhíteni azzal, hogy e mulasztást szabálytalanságnak minősítem. A 7. §-hoz. Az állami földmérési, kataszteri helyszínelés! és földadónyilvántartási közegek helyszíni működésével kapcsolatos szolgáltatások költségeinek viselését e szakasz az eddig is általában követett gyakorlatnak megfelelően szabályozza. Nézetem szerint ez a szabályozás igazságos, mert ezekkel a költségekkel csak azok terhelhetek meg, akik az eljárásban érdekelve voltak. Nem oszthatom azt a felfogást, hogy ezek a költségek a községi pótadóból fedezendők, mert ebben az esetben ezek a költségek részben olyanokat terhelnének, akiknek az eljáráshoz semmi érdekük sem fűződik. A 8. §-hoz. Ez a szakasz a házadóra vonatkozó törvényes rendelkezések Hivatalos Összeállítása 2. §-a (i) bekezdésének 4. és 5. pontjait egészíti ki és az állandó házadómentességet kiterjeszti az azóta törvénnyel létesített kamarák és más egyéb, közérdekű tevékenységet kifejtő testületek és intézmények hivatalos célokra szolgáló helyiségeire, valamint a leventeoktatás, leventeotthon céljaira, illetőleg a lövószkötelezettség teljesítésére használt helyiségekre. A 9. §-hoz. E szakasz (i) bekezdését a gyakorlatban előforduló azok az esetek indokolják, amidőn az épület, vagy épületrész tulajdonosa egyes helyiségeket vallási, közművelődési, közoktatási, közegészségi, vagy közjótékonysági célokra teljesen ingyen engedne át egyesületeknek és intézményeknek, azonban ezeket a helyiségeket ezekre a nemes célokra még sem lehet igénybevenni, mert — bár használatuk ingyenes volna -- az eddigi rendelkezések szerint az épület vagy épületrész haszonértéke után adót kellene fizetni. Indokoltnak tartom, hogy ha egyes háztulajdonosok az említett célokra nemeslelkűségből ingyen engednek át helyiségeket, az ilyen használat tartama alatt a megbecsült haszonérték után ne szedjünk házadót, ha az egyesület vagy intézmény, amely a helyiséget az említett célokra használatba veszi, a saját tulajdonában levő épületekben az említett célokra használt helyiségek után adómentességet élvezne. Ugyanezek a szempontok indokolják azt is, hogy ha a törvényes rendelkezéseknél fogva a községek (városok) vagy iskolafenntartók a levente- és lövészkiképzés, vagy leventeotthon céljana ingyen kötelesek helyiségeket átengedni, az általuk egyébként élvezett állandó házadómentességet ne veszítsék el. A törvény alkalmazása során ingyenesnek tekintem azt a használatot is, amidőn a használó az épület karbantartását, továbbá a tulajdonjog elismerése fejében évi 20 P-nél nem nagyobb összeg fizetését magára vállalja. A (2) bekezdés felvételét az a körülmény indokolja, hogy az 5.400/1936. M. E. számú rendeletben foglalt felhatalmazás alapján az állam a tulajdonában levő szükséglakásokat jogosult a községek vagy városok tulajdonába átadni, méltányos tehát, hogy a kényszerű átvétellel együtt az átvevők az ilyen szükséglakások után az állam által élvezett állandó adómentességet is megszerezzék. A 10. §-hoz. Ez a törvényszakasz enyhíteni akarja azt a sűrűn felpanaszölt visszás helyzetet, hogy a házbirtokosok a gyermekes családoknak nem szívesen adják bérbe a házukban levő lakásokat. Ezt az ellenszenvet részben azzal lehet
