Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

-16 178. szám. nyok állandósulása nem valószínű.« Ennek megfelelően a törvénycikk maga a bérmegállapítást csak az 1923. és 1924. évekre tette lehetővé s csak felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy a munkabérmegállapítás intézményét továbbra is fenntartsa. A kormány ezzel a felhatalmazással többízben élt is, s a törvénycikk rendelkezéseinek hatályát folytatólagosan meghosszabbította. Az 1939. évre a 9.780/1938. M. E. számú rendelet tartalmazza e rendelkezések hatályának kiterjesztését. Az átmeneti jelleg mellett az 1923 : XXV. törvénycikkre nézve a kezdő lépés óvatossága is jellemző. Csupán a napszám- és szakmánybérek legkisebb mértékét lehet megállapítani. A megállapításnak csak akkor van helye, ha azt a földmívelésügyi miniszter, még pedig lehetőleg az illetékes mezőgazdasági kamara véleményének meghallgatása után külön elrendelte. Sokáig nem is volt számottevő a munkabérmegállapító bizottságok által hozott határozatok száma, s a legkisebb munkabéreket megállapító határozatok statisztikája csak az utóbbi években mutat emelkedő irányzatot. . Az 1923 : XXV. törvénycikk hatályba lépését követő másfél évtized alatt gazdasági életünk ismét nagy átalakuláson ment keresztül, s ennek az átalakulásnak a folyamán a közhatalom beavatkozása a gazdasági élet minden síkján, mind nagyobb méreteket öltött. Habár a fejlődés további irányát előre meg nem állapíthatjuk, kétségtelen annyi, hogy a közhatalmi beavatkozás nyomán járó szabályozások és kényszerintézkedések olyan újabb gazdasági és társadalmi berendezést kezdenek kiépíteni, amely nem csupán válság jellegű. Nem csupán szükséges rossz, amit a körülmények kényszerítő erejének hatása alatt egyelőre tűrnünk kell, de ami mielőbb ismét helyet kell, hogy engedjen a kereslet és kínálat szabad érvényesülésének. A viszonyok ilyen alakulása mellett elérkezett az ideje annak, hogy a törvényhozás a mezőgazdasági munkabármegállapításnak az 1923 : XXV. törvénycikk által létesített átmeneti intézményét revízió tárgyává tegye s a kor követelményeinek megfelelően megalkossa a mezőgazdasági legkisebb munkabérek megállapításának állandóbb jellegű szabályait. Helytelen lenne ugyanis, ha a gazdasági élet különböző piacainak szabályozásából egyedül csak a mezőgazdasági munkapiacot hagynánk ki, s egyedül csak ott engednénk szabad teret a gazdasági erők ú. n. szabad játékának. Helytelen lenne ez annál inkább, mert éppen a munkapiac tekintetében a tapasztalat már igen régen megtanított arra, hogy szabad alku mellett a munkavállaló helyzete szükségszerűen és lényegesen hátrányosabb, mint a munkaadóé. A szabad alku tehát nem képes a munkavállalók, s így a gazdasági munkavállalók részére megfelelő bérszínvonalat és megélhetést biztosítani, amire pedig a magyarság népi erőinek megóvása és gyarapítása érdekében elengedhetetlenül szükség van. A revízió mellett szól az is, hogy időközben előbb a 6.660/1935. M. E. számú rendelet, majd pedig a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. törvénycikk az ipari, kereskedelmi és egyéb üzemekben a legkisebb munkabérek hivatalos megállapításának széles jogalapját szintén megteremti. A külföldi mezőgazdasági munkajog szintén abban az irányban halad, hogy a mezőgazdasági munkabérek, ha nem is mindig hatósági megállapítással, de egyéb megfelelő módon, mint például munkaszabályszerződésekkel (kollektív munkaszerződésekkel), minimáltassanak. A Német birodalomban nagyobb gazdasági kerületek élén álló munkaügyi hatóságok a mezőgazdaságban is munkarendeletekkel állapítják meg a bérek legkisebb mértékét. (Gesetz zur Ordnung der nationalen Arbeit 32. §.) Olaszországban a kollektív munkaviszonyok szabályozásáról szóló 1926 április 3-iki törvény, amely a mezőgazdaságra éppúgy vonatkozik, mint az