Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

178. szám. 15 Melleidet a 178. számú iromány

hoz. Indokolás „a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A legkisebb munkabérek hivatalos megállapításának kívánalma bármennyire időszerű most, mégis már négy évtizeddel előbb felvetődött a magyar törvényhozás előtt. A munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898: II. törvénycikk miniszteri indokolása szerint abban az időben is »felmerült az az óhaj, hogy a mezőgazdasági s különösen az aratási munkabérek minimuma s maximuma a törvényhozás által az egész országra vonatkozólag vidékenkint közvetlenül megállapíttassék, vagy valamely, a feleken felül álló közhatóság e munkabérek szabályozására a törvényhozás által feljögosíttassék.« A századforduló törvényhozója azonban távol állt attól, hogy a közhatalomnak a munkabérek alakulásába befolyást engedjen. Az akkori közfelfogás helyeselt az idézett miniszteri indokolásnak abban, hogy a bérminimálásra vonatkozó »óhaj megvalósítása teljes ellentétben ál] a munkabérképződés természetes és súlyos közgazdasági következmények nélkül meg nem másítható törvényeivel.« A háborús gazdálkodás a közgazdasági ós szociálpolitikai gondolkodás számára új távlatokat nyitott. A kényszerűség megtanított arra, hogy mind az áru-, mind a munkapiacot nemcsak lehet és szabad, de kell is szabályozni a gyengébb védelme, vagy a közjó érdekében. Amikor azután a pénzromlás viharos idejében a mezőgazdasági munkás keresete és megélhetése a szolgálati szerződési szabadság elvének tágkörű érvényesülése mellett veszélybe jutott, a törvényhozó megragadta a hivatalos munkabérmegállapítás eszközét és törvénybe iktatta a mezőgazdasági munkások munkaereje jogosulatlan kihasználásának meggátlásáról szóló 1923 : XXV. törvénycikket, amely a napszám- és szakmánybérek tekintetében lehetővé teszi azok legkisebb mértékének megállapítását. Az 1923: XXV. törvénycikkel megvalósított munkabérmegállapítást csak átmeneti rendszabálynak szánták. Kitűnik ez magából a törvény, a 2. §. szövegéből, de még inkább a miniszteri indokolásból, amely mintegy megnyugtatásul előrebocsátja, hogy »a javaslat a napszámbérek megállapítására vonatkozó rendelkezéseivel nem akarja a felek szerződési szabadságát, szabad egyezkedési jogát korlátozni, hanem csakis kivételes esetekben kíván ott és akkor közrehatni, ahol és amikor arra közérdekből .indokolt szükség van és amíg a viszo-