Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-19. Törvényjavaslat az árurészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról

19. szám. 69 hiszeműségét nem rontja le egymagában annak a tudomása, hogy az eladó részletügyletekkel foglalkozik. Ha az eladó a tilalom ellenére váltót vesz, ehhez mind magánjogi, mind büntetőjogi következmények fűződnek. Ennek magánjogi következménye, hogy a vevő az eladótól a váltót bármikor visszakövetelheti, ha pedig az már nincsen az eladó birtokában, követelheti, hogy a váltó összegét és a költségeknek megfelelő összeget helyezze bírói letétbe. Ha a bíróság a vevőt a váltó alapján fizetésre kötelezte, a vevő a javaslat szerint kérheti a letétnek a váltóbirtokos részére kiutalását. E rendelkezés a szükségtelen végrehajtási lépések elkerülését célozza. A 4.172/1916. M. E. számú rendelet általános váltóvételi tilalmat foglalt magában. A javaslat 500 pengőn felüli ügyletek tekintetében nem tiltja a váltó vételt, nagyobb összegű ügyletek esetében ugyanis, amikor a vevő gazdasági szempontból valószínűen számottevőbb tényező, nem indokolt a váltóvételi tilalom. Egyébként mai jogunk és a kérdéssel kapcsolatos külföldi jogszabályok árurészletügyletből eredő követelés tekintetében váltóvételi tilalmat egyáltalán nem foglalnak magukban. Az 5. §-hoz. Mai jogunk szerint kamatozatlan tartozás időelőtti kiegyenlítése esetében az időközi kamatok levonásának nincs helye (Mt. 1091. §.). Ennek a magánjogi általános szabálynak megfelelő alkalmazása azonban árurészletügyletre nem indokolt, mert üyen ügylet esetében a vételárat rendszerint magasabb összegben állapítják meg éppen arra tekintettel, hogy az eladó azt csak részletekben kapja meg s egyébként is az eladó rendszerint azonnal kamatoztatni vagy egyébként értékesíteni tudja a befizetett részletet, így nem méltánytalan, ha az előre fizetett összeg elhelyezésének gondja és veszélye reáhárul. Ennek megfelelően mondja ki a javaslat 1. §-ának harmadik bekezdése, hogy ha a vevő még le nem járt részletet előre megfizet, az ilyen részletnek a kamatát a vevő javára kell számítani. Ez a rendelkezés megfelel a 4.172/1916. M. E. számú rendelet álláspontjának. A 6. §-hoz. Mai jogunk szerint kikötés nélkül is elállhat a fél az ügylettől, ha a másik szerződő fél hibájából oly tények merültek fel, amelyeknek fennforgása esetében a szerződés teljesítése reánézve a vagyoni romlás veszélyét rejti magában, vagy ha a másik fél magatartásából alaposan lehet arra következtetni, hogy a szerződést nem képes vagy nem akarja hűen teljesíteni (Kúria 844/1918. Magánjogi Döntvénytár XII. 18.). Egyébként a magánjog általános szabályai szerint a felek az elállás feltételeit szabadon állapíthatják meg. Ezt a szerződésbeli szabadságot a 6. §. első bekezdése akként korlátozza, hogy az eladó az elállás jogát a fizetéssel késedelmes vevővel szemben csak akkor gyakorolhatja, ha a vevő legalább két vételárrészlet megfizetésével késedelmes és az eladó ezt a jogát írásban kikötötte, vagy ha az eladó az áru tulajdonjogát egyébként is fenntartotta, ami szintén írásbeli alakot igényel (2. §. 1. bek.). Az eladó elállási jogának írásbeli alakhoz kötése a vevőközönség érdekében látszik szükségesnek, mert egyrészt tájékoztatásul szolgál a fizetési késedelem jogi következményei tekintetében, másrészt pedig az elállási jog gyakorlásának a lehetőségét is megszorítja. Tulajdon jogfenntartás esetében az eladónak közvetlen érdeke fűződik ahhoz hogy az áru lehetőleg épségben maradjon s hogy az eladó tulajdonjoga oltalomban részesüljön. Ez okból a javaslat 6. §-ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy az eladó előzetes kikötés nélkül is elállhat az ügylettől, ha a vevő a tulajdonjog fenntartásával eladott árut rongálja vagy az eladó tulajdonjogát egyébként veszélyezteti. Ha az eladó az ügylettől eláll, köteles erről a vevőt kellő időben értesíteni. A 6. §. harmadik bekezdése nem szab az értesítésre határidőt, mert az eset körül-