Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-702. Törvényjavaslat a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

702. szám. 309 faji közösséghez is tartozik és természetes az is, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozás megszűnése nem eredményez változást az ehhez a faji közösséghez tartozás tekintetében. Viszont a most tárgyalt törvényjavaslat szempontjából is teljes mértékben irányadó a képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, valamint igazságügyi bizottságának a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó együttes jelentésében (az 1935. évi április hó 27 .'napjára összehívott országgyűlés irományai, 620. szám 6. oldal) foglalt az a megállapítás, amely szerint a zsidóságra nézve tett rendelkezések a legtávolabbról sem érintik azokat a szabályokat, amelyek a különböző felekezetekhez tartozás rendjét meghatározzák; az egyes felekezetekhez tartozás rendje tehát továbbra is változatlanul ezek szerint a jogszabályok szerint igazodik. Nem változtat ezen semmit az, hogy a törvény az izraelita hitfelekezethez tartozás körén túlterjedő szabályokat tartalmaz akkor, amikor rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a zsidók körét meghatározza. A kifejtettek következtében azokon felül, akik az izraelita hitfelekezet tagjai, a törvényjavaslat szerint általában zsidóknak kell tekinteni azokat is, akiknek az izraelita hitfelekezethez való tartozásuk vallásfelekezetük megváltozása, illetőleg megváltoztatása következtében megszűnt. Ugyanígy s ugyanebből az okból zsidónak kell tekinteni azt is, akinek mindkét szülője az izraelita hitfelekezet tagja vagy tagja volt. Ha a gyermeknek csak egyik szülője tartozik vagy tartozott az izraelita hitfelekezethez, tehát ezen az alapon csak az egyik szülő zsidó, akkor a gyermek leszármazása folytán félzsidó. Az ilyenek tekintetében a törvényjavaslat álláspontja a külföldi törvényekben kialakult állásfoglaláshoz hasonlóan az, hogy őket a jogszabályokban megállapított korlátozások szempontjából szintén zsidóknak kell tekinteni. Mégis, ha az ilyen leszármazott zsidó szülője már az 1938. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságot olyan egyénnel, aki az 1. §. értelmében nem zsidó és a zsidó szülő már a házasságkötéskor valamely keresztény hitfelekezet tagja volt és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, a leszármazol nem kell a korlátozások szempontjából zsidónak tekinteni (1. §. utolsó bekezdés). Ennek a rendelkezésnek indoka az, hogy az ilyen házasságból származottak leszármazásuk szerint csak félzsidók, a vallási viszonyokat szabályozó törvények, szerint születésük óta keresztények s e mellett abból a körülményből, hogy zsidó szülőjük már a házasságkötés előtt valamely keresztény felekezet tagja lett, a zsidóságból való teljes kiválásuk következtethető. A folyó év kezdete előtt még sem a külföldi országokban nem mutatkoztak a zsidóknak a közéletben, valamint a gazdasági és általában a társadalmi életben való térfoglalását korlátozni kívánó olyan széleskörű törekvések, amelyekkel a* jelen törvényjavaslat általános indokolása részletesen foglalkozik, sem pedig Magyarországon nem váltak még szélesebb körökben ismeretessé azok az elgondolások és kezdeményezések, amelyek az úgynevezett zsidókérdésnek Magyarországon megoldására irányultak. A folyó évben igen széleskörűvé vált ilyen törekvések és kezdeményezések következtében viszont a népesség legszélesebb rétegeiben ismeretessé válhatott, hogy a közvélemény nemzsidónak zsidóval kötött házasságát még akkor is igen nagymértékben hátrányosnak tekinti, ha a zsidó házasfél még a házasságkötés előtt keresztény vallásra tért át. Az általános indokolásban foglaltakból s a fentebb előadottakból önként következik, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mindazokat is zsidóknak kell tekinteni, akik a most tárgyalt 1. §. értelmében zsidónak tekintendő felmenőnek a törvény hatálybalépte után született ivadékai, hacsak reájuk a fél-