Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-702. Törvényjavaslat a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

702. szám. 305 sei párosult nagyon erős akarat tudja ezeket a tulajdonságokat módosítani, tompítani, ha nem is egészen megszüntetni. A zsidóság eme fajiságának és ebből a nemzeti társadalmakra háruló hátrányoknak felismerése az 1938. év folyamán több európai államot késztetett arra, hogy térfoglalásuknak törvényes intézkedésekkel gátat vessen, sőt a zsidóságot a nemzet életéből lehetőleg kiszorítsa. Amint már említettük, a Kémet Birodalom evek óta a legerélyesebb intézkedéseket foganatosítja a szám és a gazdasági súly szempontjából a magyarországinál jóval kisebb jelentőségű németországi zsidóság ellen és ezeket a rendszabályokat kiterjesztette az időközben bekebelezett Ausztriára és a szudétanémet területekre is. Észak felől Lengyelország az utolsó években szintén megkezdte a zsidóság intézményes visszaszorítását, közvetlen szomszédaink is valamennyien, nevezetesen Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia és Románia egyaránt megindították a zsidóság térfoglalásának visszaszorítását és rendkívül erélyes intézkedésekkel erre az útra lépett Olaszország is, ahol pedig a zsidóság a lakosság számához képest elenyészően csekély. Hazánkat tehát kétszáz milliónyi hatalmas népgyűrű veszi körül, amely a zsidóságot magából kiszorítani igyekezik. A természet megcáfolhatatlan törvénye szerint fog előállni tehát a helyzet, hogy a zsidóság ebből a kétszáz milliónyi népgyűrűből — a nyomásnak a legkisebb ellenállás irányában engedve — hazánkba özönlik, ha csak idejekorán nem teszünk olyan intézkedéseket, amelyek következtében az ország letelepülésük számára nem nyújt többé számottevő lehetőségeket. Igaz ugyan, hogy határvédelmi intézkedésekkel gátat lehet vetni a tömeges betódulásnak, de sok évtizedes tapasztalataink azt mutatják, hogy az állandó beszivárgást csupán rendészeti természetű intézkedésekkel nem lehet megakadályozni. E szempontoknak előrebocsátása mellett reá kell mutatnunk a magyarországi zsidókérdésnek kellő megvilágítása során ugyancsak jelentős következő megállapításokra is. A Magyarországtól keletre fekvő államokban, különösen Oroszországban, Lengyelországban és Romániában nagy tömegekben és az ország lakosságának igen nagy százalékában (7—10%) él a legújabb időkig elnyomott olyan zsidóság, amely az ország többi népességétől életmód, viselet, szokások és szellemiség tekintetében élesen különválik. Tőlünk nyugatra a zsidóság külső megjelenésében és mindennapi polgári életében nem válik el oly szembetűnően környezetétől, bár ott sem marad észrevétlen, pedig arányszáma — a volt Ausztriának velünk szomszédos területeitől, nevezetesen Bécstől eltekintve — a lakosságnak csak egy százaléka körül mozog, sőt sokhelyt jelentékenyen ez alatt marad. Magyarország a kelet és a nyugat határán fekszik. Ennek következtében a keleti zsidóság vándorútja, nyugatiasodásának első állomása lett. A keleti jellegét még egyáltalában nem, vagy alig levetkőzött zsidóságot Magyarország nyugati felfogással és nyugati életviszonyoknak megfelelően részesítette az ország kulturális és gazdasági javaiban, pedig ez a zsidóság nagy részben nemcsak jellegében őrizte meg keletről hozott vonásait, hanem tömegeinek az ország lakosságához viszonyított számarányában is a keletre fekvő államok zsidóságának arányát közelítette meg. Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy Magyarország Európa legkontinentálisabb állama, amelynek a kicsiny és földrajzilag különálló Fiúmétól eltekintve, nem voltak kikötői, hogy a török háborúkkal okozott súlyos pusztulás következményeit úgyszólván a legutóbbi időkig nem tudta teljesen eltüntetni, a magyar kereskedelmi élet a török háborúkat követő időkben csak. lassan tudott kibontakozni, s ezért a nemzet régi hagyományokkal bíró olyan gazdag és öntuda39*