Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-702. Törvényjavaslat a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

306 7Ó2. szám. tos kereskedői népréteget nem nevelhetett, mint Nyugat-Európa többi országai, akkor nyilvánvaló, hogy Magyarország a zsidókérdés szempontjából különleges, a nyugateurópai államokéhoz semmiképpen sem hasonlítható helyzetben van. Magyarországon kétségtelenül volt és így ma is van századok óta itt élő zsidóság. De a zsidóság nagy többsége a XIX. század első felétől, legfőképpen pedig a liberalizmus korában vándorolt be. Ezeknek a tömegeknek gyokértelensége, a zsidóság arányszámának nagysága, amely a nyugateurópainak hatszorosa és az a körülmény, hogy a régebben itt élő zsidóság ezek iránt a jövevények iránt az országba belépésüktől fogva erősebb közösséget érzett, mint az ország nem zsidó lakossága iránt, okozzák azt, hogy a lelkiségében és fajában oly élesen különböző és oly szívósan sajátos zsidóság a magyar nép életében sokkal súlyosabb problémát jelent, mint Nyugat-Európa bármely népének életében. Ha a magyar nemzet törvényt kénytelen hozni a zsidóságnak túlzott gazdasági és társadalmi térfoglalása ellen, ez nyugati viszonyokra szabott, de sajátos helyzetében túlzottnak bizonyult liberalizmusának szinte természetes visszahatása. Mindezek a megfontolások és az 1938 : XV. törvénycikk megalkotása után beállott fentebb ismertetett nemzetközi helyzet megváltozása nemcsak tárgyilagos indokai a zsidók térfoglalása elé erősebb gátat vető törvényjavaslat előterjesztésének, hanem egyúttal feltárják azt a kényszerítő okot is, amely elől nem zárkózhatunk el, ha csak nem akarjuk kockára tenni a nemzet életének nyugodt fejlődését. Az ismertetett nemzetközi helyzeten felül belső okok is indokolják az 1938 : XV. törvénycikkben meghatározott intézkedéseknél messzebbmenő intézkedések végrehajtására lehetőséget nyújtó törvényjavaslat előterjesztését. Elsősorban áll az, hogy az 1938 : XV. törvénycikk végrehajtásának már az első szakában kiderült, hogy a törvény intenciói nem fognak eléggé hatályosan érvényesülni. Egészen természetes, hogy ebben a tekintetben rövidesen hiányok mutatkoztak, hiszen a törvényalkotás teljesen új, eddig még szabályozás alá nem vont területen és ennélfogva kellő tapasztalatok nélkül volt kénytelen elindulni, a külföldi joganyag pedig a viszonyok eltérő volta miatt kellően eligazodást nem nyújthatott. Az 1938 : XV. törvénycikk rendelkezései alapján sok esetben vitára adott okot annak a megállapítása, kit kell a törvény rendelkezése szempontjából a zsidók részére megállapított arányszámba beleszámítani. Nem bizonyult helytállónak a törvénynek az a rendelkezése, amellyel a zsidók számarányát az országos számarányukat mintegy négyszeresen meghaladó mértékben, vagyis húsz százalékban állapította meg és a 4. §-ban meghatározott kivételekkel még a húsz százalék jelentékeny túllépésére is lehetőséget nyitott. A végrehajtás során ugyanis — a zsidóság számarányának teljes mértékben feltüntetése szempontjából nem is mindig megbízható adatbejelentésekből — kiderült, hogy különösen az említett kivételek következtében a zsidók számaránya lényegesen emelkedik a húsz százalék fölé és így nyilvánvalóvá vált annak a helytelensége, hogy a törvény az országos számarányt sokszorosan túlhaladó húsz százalékot vette a kiindulás alapjául. De jelentkeztek a végrehajtás során egyéb hiányosságok is, amelyekre a törvényjavaslat részletes indokolása során mutatunk rá és amelyek új törvényalkotást ugyancsak indokolttá tesznek. További ok, amelynek következtében új, még pedig a korábbinál erőteljesebb törvényjavaslat előterjesztését látjuk szükségesnek, az, hogy a törvény végrehajtása során a zsidóság részéről nem mutatkozott kellő megértés. Már fentebb érintettük, hogy különösen a vállalatok és a kereső foglalkozást folytató