Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-616. Törvényjavaslat a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról

258 616. szám. Az ipari és a mezőgazdasági életnek ez a zsidóságtól való megszállása nem volt jelentéktelen, mert a zsidóság száma már 1840-ben 241.000-re rúgott. Természetes az is, hogy a gazdasági érvényesülésnek szinte korlátlan lehetőségei mintegy mágnesként vonzották hazánkba a külföldi zsidóságot is. A bevándorlás hatalmas méreteit mutatja az, hogy 1840—1871-ig a zsidóság száma 241.000-ről 553.641 főre, 1871—1900-ig pedig 851.378 főre szökött fel; ez a gyarapodás egyedül a természetes szaporodással nem magyarázható meg. A bevándorlás legközvetlenebb útja a dolog természete szerint Ausztria azon tartományaiból, amelyekben a zsidóság már abban az időben igen sűrű és nagy számú településekben lakott, jelesül Galiciából és Bukovinából vezetett hazánkba. Bár sokan — maga Deák Ferenc is — sürgették a bevándorlás kérdésének törvényes rendezését, ez azonban különböző és ez alkalommal tüzetesen nem ismertethető okok folytán elmaradt. Amikor a zsidóságról, szerepéről és megitéléséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy ez a bevándorolt, vagy sokszor csak átvándorlásban lévő réteg felfogásban, érzésben és egész szellemi habitusában nem tudott a hazai népesség egyéb rétegeihez idomulni. A zsidóság hatalmas gazdasági térfoglalásához természetes következményeképpen csatlakozott térfoglalásuk az összes értelmiségi pályákon, a sajtóban és az előadó-művészetekben. A múlt század utolsó évtizedeinek szabadelvű politikai, közgazdasági, vámpolitikai, adózási viszonyai között a szociális kötelességekkel meg nem terhelt ipari, kereskedelmi és hiteléleti vállalkozás nagy nyereséget biztosított a gazdasági élet vállalkozóinak. A vagyon viszont biztosította a magasabb képzettség, a magasabb műveltség megszerzésének lehetőségét, aminek következtében a zsidóság elözönlötte most már a gazdasági pályákon felül a magasabb szellemi képesítéshez kötött szabad kereseti pályákat is, különösen az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki pályát. A sajtó és az előadóművészet területének megszállását egyrészt a magasabb műveltség megszerzésének anyagi lehetőségei, másrészt az magyarázza, hogy a sajtóban és a színházban a zsidóság nem utolsó sorban a nyereséges vállalkozás lehetőségét látta és kereste. A zsidóság folyton erősödő térfoglalásának sem a háború, sem a háború után az országra szakadt nemzeti, társadalmi és gazdasági válságok sorozata nem vetett gátat. Talán ez az egyetlen társadalmi és gazdasági folyamat a nemzet életében, amely a válságokon keresztül is nemcsak töretlenül folytatódott, hanem még erősödött is. Hazánk mai területén ugyan a zsidó lakosság számaránya az 1920. évtől — amelyben a legmagasabb mértéket, vagyis az ország összes lakosságának 5*9 %-át érte el — csökkent, mert az 1930. évi népszámiásás adatai szerint számarányuk 5*1 %, mégis a gazdasági életnek és a társadalmi életnek nem egy ágazatában újabb tereket foglaltak el. így különösen az iparban több mint 4000> a kereskedelemben több mint 8000 fővel emelkedett a zsidó értelmiségi alkalmazottak száma, a kereskedelmi alkalmazottak között pedig még arányszámuk is megnövekedett 48*2 %-ról 52.8 %-ra. Ugyancsak növekedett az arányszámuk a sajtóban és az előadóművészet körében is. A fentiekben nagy vonásokban vázolt folyamat során kialakult helyzet részletes ismertetésére az indokoláshoz mellékletként csatoltuk dr. Kovács Alajos ny. államtitkárnak, a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal volt elnökének hivatalos statisztikai adatok alapján a magyarországi zsidóság számbeli eloszlásáról, területi megoszlásáról és a különböző életpályákon való elhelyezkedéséről készített statisztikai összeállításait. A statisztikai adatoknak tudományos módszeres feldolgozása minden kétséget kizáróan tárja elénk azt a képet, hogy a zsidóság hazánkban minden vonatko-