Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-594. Törvényjavaslat a közkórházi ápolási költségek viselésével kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről

8 594. szám. Ezért a törvényhozás az 1937/38. évi állami költségvetés keretében gondoskodott arról, hogy az ezen szempontból szociális támogatásra érdemes egyéneknek ezer pengőnél nem nagyobb forgalmi becsértékű ingatlana a betegápolási költségek kielégítésére igénybevehető ne legyen. A törvényhozásnak ezt a rendelkezését a kormány — a kérdés végleges rendezéséig — a 256.300/1937. B. M. számú rendelettel hajtotta végre olyképen, hogy a behajtási eljárás mellőzését rendelte el minden olyan esetben, amikor az ápolt, illetőleg fizetésre köteles hozzátartozója legfeljebb ezer pengő forgalmi becsértékű ingatlan tulajdonosa és jövedelme vagy keresete nem haladja meg a lakóhelyén szokásos közönséges napszámot. Ezen túlmenőleg kedvezményes elbánást biztosított a kormány a tűzharcosoknak azáltal, hogy megteremtette a pénzügyi lehetőségét annak, hogy a tűzharcosok mentesített ingatlanainak értékhatára ezerötszáz pengőben nyerjen megállapítást. A kérdés végleges megoldására az a mód kínálkozott legalkalmasabbnak, hogy a szóbanlévő ingatlanokat a meghatározott előfeltételek fennforgása esetén közkórházi ápolási költségek biztosítására, illetőleg kielégítésére igénybe venni ne lehessen s ilyképen azok a közigazgatási végrehajtás alól mentesüljenek. Természetesen ez a mentesítés nem érinti az illetmények, ellátási díjak, napidíjak és munkabérek lefoglalhatóságát. (5. §.) 2) bekezdése.) A tárgyalt törvényjavaslat a jövedelmi, illetőleg kereseti viszonyokra vonatkozó korlátozás mellett megadja a tűzharcosoknak és a IV. járadékosztályú hadirokkantaknak azt a külön kedvezményt, hogy ingatlanaikat az ápolási költségek kiegyenlítésére történő igénybevétel alól ezerötszáz pengő értékhatárig mentesíti, sőt ezen továbbmenően az I—

III. járadékosztályú hadirokkantaknál a szóbanlévő értékhatárt a javaslat kétezer pengőben állapítja meg. A szociális szempontok érvényesíthetése végett a mentesítés kérdésében hozott határozat ellen az illetékes miniszterhez fellebbezési jogot kellett biztosítani. Ilyen ügyekben, melyek lényegében nem alanyi jogvédelmet, hanem méltányossági elbírálást igényelnek, indokoltnak mutatkozott viszont a közigazgatási bíróság előtti eljárást kizárni. Az ápolási költségek elengedése kérdésében a 6000/1931. M. E. számú rendelet 8. §-ának rendelkezései természetszerűleg a jövőben is alkalmazást nyernek. A 2. §-hoz. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a első bekezdésének a) pontja értelmében a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó bevételeiből engedélyezett átalány, illetőleg ápolási költséghozzájárulás terhére kell ápolásban részesíteni »a közkórházban szülő nőket és szülötteiket a gyermekágyi fekvés befejeztéig.« E rendelkezés a korábban követett gyakorlattal szemben arra engedett következtetni, hogy amennyiben a szülés nem közkórházban történt, a hivatkozott rendelkezés alapján gyermekágyi megbetegedés fellépése esetén sem lehet a szülő nőt, illetőleg szülőttjét közkórházban a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó bevételeiből engedélyezett átalány, illetőleg költsóghozzájárulás terhére ápolásban részesíteni. Ugyancsak kizárva látszott annak lehetősége, hogy a szüléssel bár okozatilag és időrendben összefüggő, a gyermekágyi fekvés alatt fellépő gyermekágyi megbetegedés esetén az ápolási költségek a gyermekágyi fekvés befejezte után is a fentebb megjelölt átalány, illetőleg költséghozzájárulás terhére nyerjenek elszámolást. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a első bekezdésének a) pontja a szülő nők egészségének megvédéséhez fűződő igen fontos népesedési és szociális szempontokra tekintettel kétségtelenül nem kívánta a közköltségen történő ápolás körét a szülő nők terhére hátrányosan megváltoztatni. Minthogy azonban a hivatkozott rendeletszakasz mikénti értelmezése, különösen a betegeégi biztosító intézetek költségviselési kötelezettségének terjedelme szempontjából számos