Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
546. szám. 79 Ezidőszerint a törvényhatósági választójogosultság kellékeit tudvalevően az 1929 : XXX. t.-c. 7. §-a állapítja meg akként, hogy törvényhatósági választójoga van annak, aki az országgyűlési képviselő válasz toknak a törvényhatósági választás évére érvényes névjegyzékébe a törvényhatóság területén fel van véve és legalább hat év óta lakik a törvényhatóság területén, vagy van ott lakása. Jelenleg tehát a törvény a kétféle választó jogosultságot egészen szoros kapcsolatba hozza egymással és a kettő között a különbség csak az, hogy a törvényhatósági választójoghoz nem két, hanem hatévi egyhelybenlakás szükséges. Ezzel szemben a törvényjavaslat — habár a törvényhatósági választói jogcímek megállapításánál az országgyűlési képviselőválasztói jogcímekhez igazodik — a kétféle választójogot nem hozza összefüggésbe egymással. Tekintettel ugyanis arra, hogy a törvényhatósági választók a törvényjavaslat szerint az országgyűlési képviselőválasztásban is részt fognak venni, a törvényszerkesztés szabatossága szempontjából nem lett volna kívánatos a kétféle jogosultság között kapcsolatot felállítani. Altalános kellékek gyanánt köti ki a törvényjavaslat úgy a férfiaknál, mint a nőknél a tíz évi magyar állampolgárságot és a hat évi egyhelybenlakást. Ettől eltekintve az új rendezés lényege a következő. A férfiaknál a törvényjavaslat az életkor kellékét szigorúbban állapítja meg, mint az országgyűlési képviselőválasztók életkorának a kellékét, amennyiben az egyetemet vagy más főiskolát végzetteknek sem adja meg a törvényhatósági választójogot életkorra tekintet nélkül, hanem megkívánja a 24. életév betöltését. Ezenkívül még három kategóriát állít fel a javaslat: a középiskolát végzettektől 26., a hat elemi osztályt végzettektől 28., a csak írni-olvasni tudóktól pedig 30. életévük betöltését kívánja meg. A most említett összes kategóriákban — az egyetemet végzettektől is — megkívánja a javaslat az élethivatásszerű állandó foglalkozást. Végül beiktatjuk itt is a családfenntartói minőség kellékét azokra nézve, akiknek a törvényjavaslat a hat elemi iskolai végzettség, illetőleg az írniolvasni tudás kelléke mellett adja meg a választójogot. Az írni-olvasni tudók csoportjánál ugyanazokat a további feltételeket iktattuk be, amelyeket a törvényjavaslat az írni-olvasni tudók csoportjára nézve megállapít. A nők törvényhatósági választójoga és országgyűlési képviselőválasztói jogosultsága között a lényeges különbség csak az, hogy azok a nők, akiknek a férjük jogcímén van meg a választójoguk, ezt a jogot férjüknek törvényhatósági választójogosultsága címén szerzik meg, ami egészen természetes. Összefoglalóan bírálva a férfiak és nők törvényhatósági választó]ogosultságát, a törvényhatósági választók számában nincs lényeges csökkenés azokkal szemben, akiknek a törvényjavaslat szerint országgyűlési képviselő választó joguk lesz. Az, hogy a férfiak életkor-határát egyes kategóriáknál 28, illetőleg 30 évre emeljük fel, nem jelent számottevő csökkenést. Az életkornak és a műveltségnek egymással kapcsolatba hozása pedig egészen természetszerű. Hasonlókép nem jelent számottevő csökkenést a férfiaknál az élethivatásszerű foglalkozás kikötése sem, viszont ez önként adódó feltétel, amelyet jogosan megkívánhatunk. * A választóhatóság általános feltételéül a törvényjavaslat a 30 éves életkort és azt kívánja meg, hogy a megválasztandó személynek törvényhatósági választójoga legyen. Közelebbi korlátozás gyanánt kiköti azonban azt is, hogy csak azt lehet országgyűlési képviselővé megválasztani, akinek élethivatásszerű állandó foglalkozása van és azt a választást megelőzően már legalább tíz év óta gyakorolja. Ezt lehet főszabálynak tekinteni. Ez alól kivételnek csak abban az esetben van
