Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
72 546. szám. Még a prezidenciális kormányforma szerint berendezett államokban betöltött szerepnél is kisebb jelentősége van a képviselőválasztójognak a világháború után kialakult azokban a modern kormányrendszerekben, amelyek tekintélyi kormányzatok gyűjtőneve alatt ismeretesek. Ezt a rendszert vezette be tudvalevően Európa középső és déli részének több állama. Ezekben a tekintélyi kormányrendszerekben — bár azok a kivitel módját és a részleteket illetően az egyes államok szerint nagy eltéréseket mutatnak — az államfő, illetve a kormányzat tényleges vezetője még a prezidenciális berendezkedés államfői hatáskörénél is kiterjedtebb hatalmat vívott ki magának, olyan hatalmat, amely egyesíti magában a törvényhozó, államfői és végrehajtó hatalmat és ezek által a tekintélyi állam-, illetve kormányfőt az állam kizárólagos és korlátlan urának mutatja. A takintélyi kormányrendszerek rendszerint fenntartják még a parlamentet, ám annak hatáskörét egyrészt jelentéktelenné fokozzák le, másrészt működését is csak ritkán veszik igénybe. A tekintélyi kormányrendszerek jellemző sajátosságainak ismeretében nyilvánvaló, hogy az azokban alkalmazott titkos szavazati jog tartalmában olyan sajátos természetű, hogy az a parlamentáris rendszerek választójogával egyáltalában nem vonható párhuzamba. Összegezve ezekután a megelőzőkben előadottakat, megállapíthatjuk, hogy a választójognak a nem parlamenti kormányzati rendszerek mellett nincs meg az a szerepe és jelentősége, mint a parlamenti kormányrendszerekben. Legnagyobb a jelentősége kétségtelenül a parlamenti kormányrendszer mellett, mert ennél a rendszernél — a népképviseletnek a törvényhozásra és a kormányzatra egyaránt állandó befolyása lévén — a népképviselet mikénti összetételének az egész állam életvitelére döntő kihatása van. Ha a népképviselet összetétele olyan, hogy az nem alkalmas arra, hogy az államfő, a kormány és a parlament közötti összhangot biztosítsa, úgy rögtön zavar áll elő a kormányzásban. Ezzel magyarázható meg a parlamenti kormányzatok körül észlelt az a tapasztalat, hogy azok csak az államok egy kisebb részében alkalmasak az államélet zavartalan, folyamatos fejlődésének biztosítására és az államok többségében különféle zavarokra és zökkenőkre vezetnek. Ennek a nagyobbrészt általános jelenségnek a közelebbi főoka pedig az a már említett körülmény, hogy a választójog általánossá tételével az állami akarat letéteményeseinek: a népképviseleti törvényhozó testület tagjainak kiválasztásánál a számban megnövekedett választóközönség szétforgácsolódik és a parlament maga is apró pártokra, irányzatokra és töredékekre bomlik. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog a parlament munkaképességét és eredményességét csak ott nem érinti, ahol a választásoknál vagy a kétpárt-rendszer gyakorlata nem teszi lehetővé az elporladt nemzeti közvéleménynek apró pártokban való kifejezését, vagy pedig a választási rendszernek bizonyos tervszerű intézkedései a nagy pártok kialakulásának kedveznek. Az eszményi állapotot ebből a szempontból Anglia és bizonyos mértékig még néhány nyugati parlamenti demokrácia (Dánia, Svédország) mutatja, amelyekben a parlamentek lényegileg két párt vagy legalább is két, különböző pártokból alakuló nagyobb irányzat folyamatos fennállásán nyugszanak. Sőt a példák azt mutatják, hogy teljes megvalósulásra ez a rendszer csak egy államban, a parlamenti kormányzat szülőhazájában: Angliában talált, amely évszázados parlamenti fejlődésének betetőzéseképpen jutott el ehhez a tökéletes parlamenti berendezkedéshez. Ahol azonban a parlamenti rendszer ehhez a tökéletes fejlődési fokhoz nem volt képes eljutni, vagy legalább nem volt képes különböző választási technikai eszközökkel a nagy pártok kialakulását biztosítani, ott a választók különböző
