Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
546, szám. 7 8 műveltségű, nézetű és társadalmi fokú nagy csoportjai az egyenlő, titkos és közvetlen szavazati jog útján a parlamenti pártok olyan választékát juttatják a nemzet képviseletéhez, amelyek nagy részét nem hatják át az egyetemes nemzeti célok, amelyek feladatuknak ekként általában nem is a közcélok, hanem pártérdekek szolgálatát tekintik és amelyek végül éppen kisebb taglétszámuknál fogva kormányalakításra nem is gondolhatván, a lojális ellenzéki bírálat helyett politikai erőiket a kormányok sorozatos megbuktatásában és zavarkeltésben vezetik le. A sorozatos kormányválságok pedig gyengítik, sőt teljesen aláássák a parlamentáris kormányzat teljesítőképességét és csökkentik hitelét. A parlamentáris kormányzás szilárdságának ez a hiánya a kétpárt-rendszert megvalósító államokon kívül majd minden parlamentáris államban jelentkezik. Sőt még az olyan haladott demokratikus állam, mint Franciaország sem volt képes magát ez alól az alakulás alól mentesíteni és így állt elő az a helyzet, hogy amíg a parlamenti váltógazdaság rendszere alapján Angliának 1870-től napjainkig mintegy negyedszáz kormánya volt, —• körülbelül annyi, mint hazánknak — addig Franciaország ez alatt az idő alatt éppen négyszer annyi, pontosan 102 kormányt juttatott az ország vezetéséhez. Ekként, míg Angliában az elmúlt hét évtized alatt egy-egy kormány majdnem három évi kormányzást képvisel, addig Franciaországban ennek csak egynegyedét, mintegy nyolc és fél hónapot. Anélkül, hogy az egyes parlamentáris kormányzatok szilárdságában mutatkozó ezeket a zavarokat kimerítően fel akarnánk sorolni, csak példaképpen utalunk itt néhány olyan államra, amelyekben a parlamentáris rendszer e visszás érvényesülése a kormányzás állandóságában súlyos zavarokat okozott. így megemlítjük, hogy Németországnak 1919-től 1930-ig 16 kormánya, Lengyelországnak 1918-tól 1926-ig 2Q kormánya, Olaszországnak 1919-től 1922-ig 7 kormánya, Jugoszláviának 1919-től 1929-ig 28 kormánya, Észtországnak 1919-től 1929-ig 28 kormánya és Portugáliának — amely a parlamentáris kormányzatra már e század elején áttért — 1911-től 1926-ig 40 kormánya volt. A parlamentáris kormányformában jelentkező ezek a súlyos válságtünetek vezettek azután egyes államokat arra, hogy a beteg szervezet meggyógyítása helyett azt az állam életéből kiküszöböljék, vagyis, hogy a parlamentáris rendszert lebontsák. Azaz éppen a választójog szélső demokratikus formái mellett alkalmazott parlamentáris kormányzati rendszerek szervezeti fogyatékosságai lettek előidézői annak a harmincas években megindult áramlatnak, amely a parlamentarizmus rendszerével Középeurópa jelentős, államaiban felszámolt és helyébe tekintélyi kormányzati berendezést állított. Az eddigiekben kifejtettük, hogy a titkos szavazásnak az összes képviselőválasztásokra való bevezetését szükségesnek taitjuk. Kifejtettük, hogy a titkos szavazásnak széles választójog mellett való alkalmazása — mint amilyen széles a választójog jelenleg nálunk is — veszélyekkel jár. Végül kifejtettük azt is, hogy a széles alapokra fektetett választójog a titkos szavazással kapcsolatban semmiféle más kormányzati forma mellett nem rejt magában olyan veszélyeket, mint a parlamentáris kormányzati forma mellett. Mindezeket azért kellett elmondanunk, hogy kellően érzékeltetni tudjuk azokat az irányelveket, amelyek a kormányt ennek a törvényjavaslatnak az elkészítésénél vezérelték. A bevezetésben már röviden említettük, hogy a titkos szavazás általános bevezetését nem lehet egyszerűen úgy megoldani, hogy a jelenlegi nyiltszavr.aCépv. iromány. 1935—1940. IX. tötet. 10
