Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. 71 A prezidenciális kormányrendszer kizárólag köztársasági államformában érvényesül és az elnöknek általában teljesen független, a népképviselet behatásától mentes és annak nem felelős kormányzását jelenti. A népképviselet ebben a rendszerben kizárólag a törvényekben megnyilvánuló állami akarat kiképzésének a szerve, ebben azonban már önállóan és nem az államfővel együtt vesz részt. Ezzel szemben a kormányzóhatalomnak kizárólag az elnök a letéteményese ; azt a saját jogán, legfelsőbb fokon saját maga irányítja és e feladatának ellátásában az egyes kormányzati ágak vezetői neki csak segédkeznek. Ezek kinevezésüket az elnöktől nyerik, felelősséggel csak neki tartoznak, a népképviselettel semmiféle tekintetben kapcsolatban nincsenek, sőt sok helyütt kifejezett alkotmányos tilalom alapján még ennek tagjai sem lehetnek. E rendszer alapeveit szem előtt tartva, nem lehet kétséges, hogy a képviselőválasztójognak az államoknak ebben a nagyszámú csoportjában hasonlóképpen nincs az a súlya és jelentősége, mint a parlamentárisán kormányzott államokban. Bár a törvényhozást e rendszer szerint a képviselőválasztók által kiküldött törványhozók önállóan végzik és így a választók maguk közvetve legalább a törvényhozás irányát megjelölhetik, mindaz, ami a szoros értelemben vett törvényalkotáson és bíráskodáson kívül esik, egy személy : az elnök kizárólagos hatáskörébe tartozik, amelyet az a törvényhozó testülettől függetlenül, saját jogán lát el. Ha még ehhez, a csak időbelileg korlátozott, szinte abszolút hatalomhoz hozzávesszük azt a jogalakulást, amely az Egyesült Államokban az utóbbi időben az elnök törvényhozási befolyása irányában végbement, akkor semmi kétség nem marad fenn a tekintetben, hogy ennél a rendszernél is, akár egészen szélsőséges közvetlen választójoggal sem lehet nagyobb mértékben bizonytalanná tenni az állam kormányzásának szilárdságát és zavartalanságát, mert az a népképviselettől és annak pártjaitól független elnök erős kezében nyugszik. Igaz ugyan, hogy az elnök nem lévén monarcha, ő is választás alá esik, ám ez a választás már egy prezidenciális államban sem olyan közvetlen, mint a törvényhozói választójog, mert az államélet minden megfontolt tényezője előtt nyilvánvaló, hogy az elnök tengelyül szolgáló személyében az állami élet biztonságáról történik gondoskodás. Egészen különleges Svájcnak a kormányzati rendszere, amelyet tartalmában és hatásában átmenetnek lehet tekinteni a prezidenciális és a parlamentáris rendszerek között. Itt a szövetségi kormányt tudvalevően a népképviselet választja meg, a kormány tagjai választanak maguk közül elnököt, aki egyúttal az államfő is. Ennél a rendszernél az államélet tulajdonképpeni irányítója maga a nép, amely az alkotmányban meghatározott módokon saját kezdeményezésére is állást foglalhat népszavazás útján nemcsak törvényalkotási, hanem kormányzati kérdésekben is és ilyen módon a teljes államhatalmat mindenkor módjában áll más közjogi tényezőkkel szemben közvetlenül befolyása alatt tartani. A népképviseletnek azonban nincs meg a kormány felett a parlamentáris rendszerekben gyakorolt ellenőrző és számonkérő jogköre, mert a kormányzat teljesen független a törvényhozó testülettől és azzal csak annyi kapcsolata van, hogy a prezidenciális rendszertől eltérően megbízatását attól és nem közvetlenül a néptől kapja. A kormány azonban a törvényhozó testületnek politikai felelősséggel egyáltalában nem tartozik, annak bizalmához kötve nincs. A törvényhozó testület a kormányt leszavazhatja, javaslatait visszavetheti, mindez a kormány helyzetét nem érinti. Svájc kormányzatának a népképviselettől való ez a függetlensége a magyarázata annak, hogy a képviselőválasztójognak itt sem lehet ugyanazt a jelentőséget tulajdonítani, mint a parlamentáris államokban, bár kétségtelen, hogy a választójog ennél a rendszernél közelíti meg leginkább a parlamentáris államok választójogának jelentőségét,