Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
68 546. szám. uralkodik, nem hozható kapcsolatba az alkotmányosság kérdésével. Nem lehet tehát azt állítani, hogy azért, mert külföldön az államok túlnyomó részében ma már a titkos szavazás van bevezetve, ezek az államok felülmúlják hazánk nagy múltú és féltve őrzött alkotmányosságát, amelyre egyéb nemzeti értékeink között méltán mindig felemelt fővel hivatkozhatunk. Ami a külföldi példákat illeti, ezek közül leggyakrabban Anglia példájára szoktak hivatkozni, mint a parlamentarizmus ősi hazájára, amely mintaképül kell, hogy szolgáljon. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy amíg Angliában a parlamentarizmus évszázadokon át lassan alakult ki és választójogi fejlődésének mintegy betetőzéseképpen vezette be 1872-ben a titkos szavazást, addig nálunk a parlamentáris népképviseleti rendszer körülbelül csak ebben az időben élte a gyermekkorát. De vizsgálnunk kell azt is, hogy vájjon Anglia olyan simán, könnyen esett-e át a parlamentáris népképviseleti rendszer fejlődésének egyes szakaszain? Aki a történelem lapjait forgatja, tudja, hogy Angliában a titkos szavazás bevezetését több mint félszázados küzdelem előzte meg ; tudja azt is, hogy másrészt évtizedeken át milyen elkeseredett harc folyt a választási kerületek arányosítása miatt is. Tudvalevő, hogy a választókerületek aránytalansága az angol választási rendszernek még ma is sajátossága anélkül, hogy ezt bárki is az angol alkotmányosság rovására írná. Ami pedig Franciaországot illeti, amelyre másodsorban leggyakrabban hivatkoznak, mint arra az államra, amelyben a titkos szavazásnak több mint egy évszázados múltja van : tudni kell, hogy a titkos szavazás éppen Franciaországban, több mint egy évszázados gyakorlat után sem volt képes azokat a biztosítékokat nyújtani, amelyeket attól elvi szempontból elvárni lehet. A francia titkos szavazati rendszer alapján kialakult és magát a szavazás titkosságát illuzióriussá tévő gyakorlat visszásságaira nemcsak egyértelműen mutat rá számos francia szerzőtől eredő szakkönyv és szaktanulmány, hanem elismerte azt maga a francia törvényhozás is, amikor a választójogi bizottság az 1900. évben a képviselőház elé terjesztett jelentésében tényként állapította meg, hogy a titkos szavazati jognak Franciaországban az 1852. február 2-i, illetve az 1875. november 30-i szervezeti törvények által meghatározott módja a szavazás szabadságának és tisztaságának biztosítására korántsem alkalmas és igen tág teret enged a választók befolyásolására és a szavazatok ellenőrzésére. A szavazás titkosságát veszélyeztető rendszer átalakítására már a 70-es évektől kezdődően mind a parlamenten kívül, mind azon belül erőteljes mozgalmak indultak meg, mégis több mintegy fél évszázadnak kellett eltelni, hogy a francia szavazati rendszer az 1927. július 21-i törvénnyel új rendszer bevezetésére térjen át. Mindezeket nem azért említjük meg, mintha le akarnánk becsülni az említett külföldi államokban belezetett és ezen államok alkotmányjogi fejlődésébe gyökerező választási rendszereket. Ez teljesen távol áll tőlünk. Szükséges volt azonban, hogy hű megvilágításba helyezzük a külföldi példák jelentőségét s hogy rámutassunk arra, miszerint sokkal szerencsésebb bel- és külpolitikai viszonyok között élő államokban is mennyi nehézség merült fel a választási rendszer megoldása körül. A magyar választójogi fejlődés bírálatánál a külföldi példákra való utalást erős fenntartásokkal kell fogadni, annál is inkább, mert a magyar alkotmányjogi fejlődés sajátossága, hogy az évszázadokon át autochton volt. Közjogi fejlődésünk tradíciója, hogy szervesen kapcsolódik a múltba. Alkotmányunk kiépítésénél mindig óvatosan és mindig kizárólag a saját viszonyainkat és saját érdekeinket tartottuk szem
