Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
546. szám. 67 maradt az 1913. évi szabályozás mérvénél, csak éppen a szavazást tette kötelezővé a titkosan választó kerületekben. Az úgynevezett tanácsköztársaság felszámolása után, az akkor fennforgott kivételes helyzetben a Friedrich-kormánynak a nemzetgyűlési választójogról kiadott 5.985/1919. M. E. számú rendelete általánosította a titkos szavazási eljárást az összes választó kerületekben. A Bethlen-kormánynak 1922, január 27-én benyújtott választójogi törvényjavaslata a szavazás módját illetően a régi részleges megoldáshoz kívánt visszatérni ama rendelkezés által, hogy a szavazás a törvényhatósági városokban titkosan, másutt nyilvánosan történik. A nemzetgyűlés bizottsága azonban a javaslat e rendelkezését egy szótöbbséggel oda módosította, hogy a szavazás mindenütt titkos. Ez a törvényjavaslat azonban — amint ezt már említettük — a nemzetgyűlés megbízatásának lejártáig törvénnyé nem vált. A második nemzetgyűlés alapjául szolgáló 2.200/1922. M. E. számú rendelet visszatért a részleges titkosság alapj ara \ a nyílt és titkos szavazás területi érvényesülési arányát akképen vonta meg, hogy titkossá tette a szavazást Budapesten és környékén a kisebbségi képviseleti rendszer szerint és a vidéki törvényhatósági jogú városokban a többségi választási elv alapján. Egyebütt a szavazás ősi nyilvánossága érintetlenül fennmaradt. Számszerűleg titkos lett 49, nyílt pedig 196 képviselő megválasztása tekintetében. Az 1925 : XXVI. törvénycikk alapjául szolgált törvényjavaslat a titkos szavazás területi hatályát a nyílt szavazás hátrányára kiterjeszteni óhajtotta, amennyiben a Bethlen-féle rendelet kereteit öttel meghaladó képviselői mandátumot, azaz 49 helyett 54 helyet kívánt titkos szavazás útján betölteni, olyan módon, hogy titkossá célozta tenni a szavazást Budapesten és környékén s a vidéki törvényhatósági jogú "városokon kívül öt bányavidéki kerületben, amelyekben a titkos szavazásra alkalmasabb, politikailag iskolázott ipari munkásság van túlsúlyban. A javaslat elgondolását azonban a nemzetgyűlés választójogi bizottsága nemcsak nem tette magáévá, hanem a titkosan választó kerületek számát a Bethlen-féle választójogi rendelet kereteinél is lejjebb szállította, amikor azokban a vidéki városi törvényhatóságokban, amelyek csak egy képviselőt választanak, visszaállította a nyílt szavazást. Ekként a nyíltan és a titkosan választott képviselők számaránya 196 : 49 arányról 199 : 46 arányra tolódott el. A titkos szavazás területi hatályának megállapításával kapcsolatban a bizottsági jelentés a következőket mondja : ». . . azok az érvelések, amelyek a titkos választói jog mellett elhangzottak, nem gj^őzték meg bizottságunk többségét afelől, hogy sajátos viszonyaink között a titkosságnak a vidéki kerületekre való kiterjesztése indokolt lenne . . . Emellett bizottságunk többsége iigy látja, hogy a titkos szavazás a polgári pártok rovására kedvez a túlhajtott fegyelem alatt tartott szélsőséges pártoknak. A polgárság létérdekeit veszélyeztethetnénk, ha a polgári pártok háttérbeszorításához törvényes eszközöket nyújtanánk a háborús és forradalmi megrázkódtatások hatása alatt még mindig nyugtalanságra és túlzásokra hajlamos társadalmi rétegeknek«. Hogy helyes volt-e az vagy sem, hogy a magyar parlament többségi pártjai és a magyar kormányok a titkos szavazás kérdésében ilyen tartózkodó magatartást tanúsítottak, ennek a megvitatásába nem bocsátkozunk, mert ez nem tartozik ennek az indokolásnak a keretébe. Ezzel az alkalommal azonban nem térhetünk ki annak a megállapítása elől, hogy az a körülmény, hogy egy országban nyílt vagy titkos szavazási rendszer 9*
