Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-590. A képviselőház közjogi bizottságánakjelentése "az országgyűlési képviselők választásáról" szóló 546. számú törvényjavaslat tárgyában

412 590. szám. helyesbítette és a bekezdés első sorában lévő »előző« szó helyébe az »(i)« bekezdésjelet tette. Indokoltnak látta végül a bizottság, hogy a kerületi beosztásra vonatkozó rendelet esetleges későbbi módosításának a lehetősége — hasonlóan az 1914: XV. t.-c. 2. §-ában tett rendelkezéshez — korlátoztassék. Ezért—új (4) bekezdésként — a következő rendelkezés beiktatását határozta el: »(4) A bemutatott rendeletet csak törvény útján lehet megváltoztatni.«. Az eredeti 7., új számozás szerint 6. §. A bizottság a szavazókörök tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy — a szavazás ütemének gyorsítása és a szavazási eljárás időtartamának megrövidítése szempontjából — előnyÖsebbek a kisebb szavazókörök. A községeket illetően pedig — a választás tisztaságának minél fokozottabb biztosítása érdekében — egyenesen kívánatosnak találta, hogy a szavazókörök nagyságának felső határa akként állapíttassák meg, hogy a szavazás az egyes szavazókörökben egy nap alatt befejezhető legyen. A vázolt célt kívánja biztosítani a §. (1) bekezdésébe — második mondatként — felvett következő rendelkezés : »A szavazóköröket úgy kell megalakítani, hogy városokban ezernél, községekben pedig hatszáznál több választó egyegy szavazókörben lehetőleg ne legyen.« A most idézett rendelkezés beiktatásával összhangban a bizottság a (2) bekezdés ötödik sorában »az ezret« szavak helyébe »a hatszázat« szavakat tette. Indokoltnak találta a bizottság kifejezésre juttatni azt, hogy a szavazókörök megalakításánál érvénye sül niök kell az arányosság szempontjainak is; ezért a (3) bekezdés második mondatának a következő szöveggel kiegészítését határozta el: »a terület és a választók számának arányosságára figyelemmel«. A törvényjavaslat — egyezően az 1925 : XXVI. törvénycikkel — nem biztosít semmiféle jogorvoslati lehetőséget a községi elöljáróságnak, illetőleg a polgármesternek a szavazókörök megállapítása tárgyában hozott határozatai ellen. A bizottság indokoltnak találta bizonyos korlátozott jogorvoslati lehetőségnek a biztosítását és ezért — az eredeti negyedik bekezdés jelzésének »(5)«-re helyesbítésével — a következő új (4) bekezdés beiktatását határozta el: »(4) A községi elöljáróságnak, illetőleg a polgármesternek a szavazókörök megalakítása tárgyában hozott határozata ellen fellebbezésnek van helye a központi választmányhoz. A fellebbezést legalább ötven olyan választónak kell aláírnia, aki a város, illetőleg a község területén az országgyűlési kép viselő választók névjegyzékébe fel van véve. A központi választmány további jogorvoslat kizárásával végérvényesen határoz.«. Az eredeti 8., új számozás szerint 7. §. Az eredeti 8. §. szerint az egyéni választókerületekben a megválasztáshoz a szavazatok viszonylagos többsége, azonban a leadott szavazatoknak legalább 40%-a szükséges. A bizottsági tárgyaláson ebben a kérdésben elhangzott állásfoglalások eltérőek voltak és kifejezésre jutott olyan állásfoglalás is, hogy a megválasztáshoz nem célszerű minősített többséget megkívánni. A többség véleménye azonban az volt, hogy a minősített többségi rendszer fenntartására szükség van és legfeljebb arról lehet szó, hogy a 40%-os határ leszállíttassék. A bizottság úgy határozott, hogy a megválasztáshoz a »leadott érvényes szavazatok 35 %-a« szükséges, mert ezzel a korlátozással is biztosítottnak látszik annak a célnak elérése, amelyet a törvényjavaslat a minősített többségi rendszer bevezetésével el kívánt érni. A bizottság a 9., 10. és 11., új számozás szerint 8., 9. és 10. §-okat eredeti szövegezéssel fogadta el.