Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-590. A képviselőház közjogi bizottságánakjelentése "az országgyűlési képviselők választásáról" szóló 546. számú törvényjavaslat tárgyában

406 590. szám. kellékének megfelel az is, aki nyugdíjat, vagy öregségi, vagy rokkantsági járadékot kap, vagy vagyonának jövedelméből tartja fenn magát, vagy valamely egyházi rendnek, vagy egyházi testületnek élethivatásszerűen tagja. Természetesen ezenfelül megfelelő kizáró okokat is tartalmaz a javaslat. A bizottság tárgyalásai során sok szó esett az u. n. kautélákról. Lehet mondani a bizottság minden egyes tagja annak a véleményének adott kifejezést, hogy szükség van bizonyos kautélákra. Hogy ezek melyek legyenek és miben nyilvánuljanak, a tekintetben a felfogások különböztek. Nem volt azonban véleményeltérés arranézve, hogy kautélák alatt azokat a törvényes intézkedéseket értjük, amelyek útját tudják állani azoknak az előttünk ismert, de méreteiben talán kellően fel nem értékelhető veszélyeknek, amelyek a titkos választójog megvalósításával kapcsolatban felmerülhetnek. A kautélák szükségessége már a választójog kérdésében megtartott pártközi. értekezleten és azóta a képviselőház ülésében is többízben hangoztatást nyert. A kautélák iránti törekvések legerősebben azú. n. demagógiával szemben domborodnak ki. Valóban, a demagógia elleni küzdelem az, aminek a titkos választójoggal kapcsolatban a legnagyobb jelentősége van. A demagógia ellen már a nyilt szavazás idején is sok panasz volt és mindig megvolt a törekvés arra, hogy annak érvényesülését lehetetlenné tegyük, vagy legalább is ezzel kapcsolatban a veszélyességi koefficienst a lehető legkisebbre csökkentsük. Utalni kell e tekintetben a nyílt választásokat szabályozó törvények, illetőleg törvényjavaslatok tárgyalásaira is, ahol ez a kérdés szintén állandóan szőnyegen volt. Ámde mindazok a törvényes intézkedések, amelyek a legkülönbözőbb választójogi törvényeinkben a demagógia leküzdésére irányultak, elégteleneknek bizonyultak. Elégtelenek azért, mert nem tudtuk kizárni a választási küzdelmekkel kapcsolatban mind erősebb és erősebb hullámokat vert demagógiának, népámításnak a veszélyeit. A demagógia elleni küzdelem nemcsak a politikusokat, de a magyar társadalmat is többízben foglalkoztatta. Most, a titkos választójoggal kapcsolatban fokozottabb mértékben lehet arra számítani, hogy a titkosság korlátlan lehetőséget biztosít a demagógiának és az egymásra licitálásnak, ami mellett az egyetemes nemzeti érdekek alig jönnek figyelembe. Sajnos meg kell állapítani, hogy olyan törvényes eszközök, amelyekkel ezt a célt elérni tudjuk, alig állanak rendelkezésünkre. A választási agitációra megszabott idő aránylag annyira rövid és a demagógia megfelelő időpontokban, lehetőleg a választást egy-két nappal megelőzően alkalmazott eszközei alig adnak arra lehetőséget, hogy erélyes intézkedésekkel ezen a fronton véglegesen rendet tudjunk teremteni. Kétségtelen, hogy a demagógia elleni küzdelem a legsikeresebb akkor, ha az a választójogi törvényen kívül is szabályozást nyer. Ha a törvényes keretek között megfelelő politikai propagandával, a nép széles rétegeit a komoly programmot hirdető pártok kereteibe tudjuk beszervezni, ha megfelelő felvilágosítás útján a nép széles rétegeit olyan lelki állapotba tudjuk megrögzíteni, amely a demagógia jelszavainak felvételére immúnis, ha a nép széles rétegeit műveltségének emelésével, szociális reformokkal, anyagi jólétének fokozásával, megelégedetté, megfontolttá és a demagógiával szemben óvatossá tudjuk tenni, ezek az eszközök kétségtelenül sokkal erőteljesebbek és hatékonyabbak minden olyan törvényszakasznál, amelynek eredményes végrehajtása s így az eredménynek biztosítása alig lehetséges. A törvényjavaslat IV. fejezetében a választók névjegyzékének kérdését tárgyalta és elvileg azon az állásponton, volt, hogy a névjegyzék csak elsőízben állítandó teljesen újra össze és azon túl már csak évenkénti kiigazítás útján lett volna elkészítve. A javaslatnak ez a rendszere a bizottságban nem talált megfelelő megnyugvásra, mert alapos aggályok merültek fel a tekintetben, hogy a névjegyzékek az idők folyamán nem válnak-e teljesen hasznavehetetlenekké egyrészt