Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-586. Törvényjavaslat a népiskolai tanítóképzésről
374 586. szám. tagozata szervesen kapcsolódik egymáshoz közös tanári testületén, közös igazgatóján és közös nevelési szellemén keresztül. Ez az alsó tagozat pedig csak az egyidejűleg benyújtott s a gyakorlati középiskoláról szóló törvényjavaslatommal szervezett liceum lehet. Az a körülmény, hogy ezt a nevelési irányú új középiskolát külön törvény fogja rendszeresíteni, nem bonthatja meg a tanítóképzés egységét, mert mind a két törvényben az intézkedések egész sora fog az egységes szellem biztosításáról gondoskodni. A líceumnak és akadémiának a tanítóképzés szolgálatába való beállítása meghatározott keretek közé tömöríti egyrészt az általános műveltség elemeinek megszerzését, másrészt a szakszerű képzést. Az előbbi a líceumi érettségi vizsgálattal befejeződik, az utóbbi a líceumban szerzett általános nevelési ismereteken felépülve az akadémián folyik. Az akadémia tantervét tehát úgy fogom megállapítani, hogy a tanítót a reá váró feladatok megoldására felvértezzük. Itt a sajátszerű nevelési és módszertani ismereteken kívül elsősorban a tanító népművelési, faluvezetői kötelességeiből folyó felkészültségére gondolok. Teljes mértékben tudatában vagyok azonban annak és hangsúlyoznom is kell, hogy még a felemelt időtartamú tanítóképzés keretében sem adhatjuk meg a tanítónak mindazt a tudást, amire az életben felmerülő feladatok megoldására szüksége lesz. Éppen ezért a tanítóképzés szellemét úgy fogom irányítani, hogy a jövő tanítónemzedékben feltámadjon és megerősödjék a további önnevelésre és önművelésre irányuló elhatározott akarat. Az eddig is jó sikerrel működő tanítói továbbképző tanfolyamoknak erre való tekintettel a jövőben még nagyobb teret és jelentőséget kívánok biztosítani. Visszatérve a tanítói túltermelés kérdésére, nyilvánvaló, hogy a tanítóképzés időtartamának hat évre való emelése már magában is csökkenteni fogja a pályára lépők számát, de ezt a folyamatot a tanítóképző-intézetek, az ezekben nyitható osztályok és a felvehető növendékek számának korlátozásával is biztosítani kell. Ugyanezt a célt szolgálja az a szigorú kiválogatás, amelyet egyfelől a líceumi érettségi vizsgálat közbeiktatásával, másfelől pedig az akadémiai felvételi, illetőleg alkalmassági vizsgálat rendszeresítésével kívánok biztosítani. De a leányoknak erre a pályára való tömeges tódulását is megszünteti a liceum megszervezése. Ezzel ugyanis mindazok, akik a tanítónőképző-intézetet nem annyira a tanítói pályán való elhelyezkedés célzatával, hanem inkább mint az eddig kétségtelenül legmegfelelőbb leánynevelő intézményt keresték fel, a líceumi érettségi bizonyítvány birtokában vagy abbahagyják további tanulmányaikat, vagy az előttük nyitva álló többi életpálya felé terelődnek. A tanítóképzés színvonalának emelését célozza továbbá egyfelől az, hogy az oklevél kiállítása a jövőben nem képesítő-vizsgálat, hanem államvizsgálat alapján történik, másfelől pedig az, hogy a vizsgálat lefolytatására alakuló bizottságok elnöki tisztét a szakszerűség biztosítása érdekében — tekintet nélkül az akadémia jellegére -— csakis olyan láthatja el, aki megfelelő tanári állásban, vagy a közoktatásügyi igazgatás fogalmazói karában legalább tíz évig ténylegesen működött. A törvényjavaslat nem érinti az egyházak iskolai önkormányzati jogkörét, amelyet a líceumra vonatkozólag is teljesen az 1934 : XI. törvénycikk, illetőleg az 1935 : VI. törvénycikk idevágó intézkedései értelmében biztosít. Másfelől azonban az állami főfelügyelet gyakorlását az akadémiákra nézve is szabályozni kell. Amikor ezt a feladatot törvényjavaslatomban az 1935 : VI. törvénycikk értelmében a tankerületi kir. főigazgatókra bízom, nemcsak a tanügyi igazgatás és iskolafelügyelet egyöntetűségét kívánom megőrizni, hanem elsősorban azt a történeti hagyományt követem, amely Mária Terézia Ratio Educationis-ában a Schola Normalist közvetlenül a tankerületi kir. főigazgató alá rendelte.
