Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-586. Törvényjavaslat a népiskolai tanítóképzésről

370 586. szám. Melléklet az 586. számú irományhoz* Indokolás „a népiskolai tanítóképzésről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A tanítóképzés minden művelt államban jelentős átalakulásban van. Ennek belső, elvi és külső, gyakorlati okai vannak. A belső okokat főleg a neveléstudomány nagy haladásában és a nevelés megváltozott fogalmában kell keresnünk. Amíg régente a nevelés tevékenységét többé-kevésbbé az ismeretek közlésével azonosították és úgy vélték, hogy a tudás kívülről jövő műveletekkel is közvetíthető, addig újabban mind jobban előtérbe lép a nevelés alanya : maga a gyermek. A neveléstudomány figyelme az ismeretközlés módszereiről a gyermek tanulmányozására terelődik és a nevelés céljainak elérését a gyermek belülről fakadó tevékeny részvételével igyekszik biztosítani. A neveléssel összefüggő lelki tevékenységek megismerése, a hozzájuk való alkalmazkodás és a gyermek öntevékenységének biztosítása ma már olyan feladatok elé állítja a tanítót, amelyek nem oldhatók meg a régebbi célokhoz szabott képzettségével. A tanító felkészültségéhez fűződő követelmények nemcsak a neveléstudomány újabb irányzatai és célkitűzései következtében emelkedtek, hanem az emberiség mindennapi életkörülményeinek megváltozása miatt is szaporodtak. A technikai haladás vívmányai a falu életébe is behatolnak és ennek következtében olyan ismeretek is közös kincsekké váltak, amelyek akár ötven évvel ezelőtt is még csak a tudományos kutatás tárgyai voltak. A népiskola nem zárkózhatik el az élet újabb és újabb követelményei elől, de ezek teljesítése ismét fokozott tárgyi tudást és ezzel kapcsolatban a közvetítés újabb és sikeresebb módszereinek ismeretét kívánja meg a tanítótól. Ezek szerint a tanítóság eddigi képzésében nemcsak a nevelési ismereteknek, tanítási készségnek elsajátítása terén, hanem az általános műveltség elemeinek folytonos szaporodása következtében is hiányok jelentkeztek. Mindezekhez nálunk még a tanító tevékenységi körének kibővüléséből származó sajátos követelmények is járultak. Idők folyamán mind több és több feladat hárult a tanítóra, különösen falun. A tulajdonképpeni tanítás mellett legtöbb helyen ő tölti be az egyházi jellegű kántori tisztet, ő a tűzoltóparancsnok, a helyi gazdasági szövetkezet vezetője, leventeoktató, az iskolánkívüli népművelés leginkább igénybevett előadója és szervezője, a dalkör vezetője, a statisztikai adatok gyűjtője, a választói névjegyzékek összeírója stb. Mindezek a többé-kevésbbé már állandósult feladatkörök újabb és újabb igényeket támasztottak képesíté-