Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-586. Törvényjavaslat a népiskolai tanítóképzésről
586. szám. 371 sével szemben. Gazdasági körök egyre hangoztatják, hogy a tanító csak akkor tud hozzáférkőzni faluja lelkivilágához, ha a szellemieken kívül a gazdasági kérdésekben is teljes szakszerűséggel támogathatja a falu hozzája forduló népét. Mások a gazdatársadalom szövetkezeti alapon történő megszervezésének nagy és sürgős feladatát kívánnák a tanítóra ruházni. A testnevelési törvény, a légvédelmi törvény végrehajtása legtöbb helyen ugyancsak a tanító vállán nyugszik. Ha azt akarjuk, hogy a tanító a rá váró összes feladatoknak megfeleljen és igazi faluvezető legyen, akkor ezeknek a feladatoknak sokoldalúsága miatt gondoskodnunk kell felkészültségének megfelelő emeléséről. A tanítóképzés világszerte tapasztalható vajúdásának azonban külső gyakorlati okai is vannak. A művelődés demokratizálódása következtében a tanítóság sem akar régi szintjén megmaradni, hanem kulturális igényeinek megnövelésével, műveltségének emelésével emelkedni óhajt a társadalmi ranglétrán is. Ennek a magasabb társadalmi értékelésnek azonban elsősorban az eddigi alacsony képesítés állott útjában. Világszerte megindult a mozgalom a tanítóképzés színvolnalának emelésére. Ez a törekvés általában kétféleképpen érvényesül. Azokban az országokban, amelyeknek tanítóképző-intézetei az általános műveltség elemeit a sajátos szakképzéssel párhuzamosan nyújtják, a képzésre szánt évek számának emelése tapasztalható. Ezzel szemben az országok tekintélyes része igyekszik elválasztani a szakszerű képzést a közműveltség megszerzésétől és egészen elvetette az eddigi középfokú tanítóképzést. Ebben az esetben a befejezett középiskolai tanulmányokra építik fel a tanítók hivatásszerű előkészítését. (Északamerikai Egyesült Államok, Lengyelország, Németország, Finnország, Litvánia, Írország stb.) A főiskolai jellegű tanítóképzés vagy az egyetemen (pl. Szászország) vagy külön erre a célra szervezett főiskolán folyik (pl. az osztrák Lehrerakademie, a porosz Pedagogische Akademie, az amerikai Normal School, a lengyel Lycée Pedagogique). A főiskolai tanfolyamok időtartama általában két év és az elméleti nevelési ismereteken kívül felöleli a népiskolai oktatás anyagát és módszerét, a gyermektanulmányozást, a tanítási gyakorlatokat, továbbá az iskolával összefüggő sajátos ismereteket, mint az iskolaegészségügyet, a társadalmi ismereteket, a néprajzot stb. A fejlődés külföldi irányait megfigyelve meg kell állapítanunk, hogy a tanítóképzés sohasem adhatja fel azt a sajátos nevelési szellemet, amely a jelöltet a képzés első pillanatától az utolsó percig minden tantárgyban egyaránt körülveszi és amelynek tükröző felülete mindenkor a gyermek. A leendő tanítónak állandóan a gyermeknevelés és a népoktatás légkörében kell felnőnie, hogy vérévé, második természetévé váljék a gyermek szeretete, beható ismerete, a lélekalakítás minden eszköze. Ezt az értékes alapot feltétlenül biztosítani kell a jövő tanítóképzés számára is. Mert a leendő oktatónak még az általános műveltség elemeit is abban a beállításban kell megismernie, hogy ezekből mit, mennyit és hogyan továbbíthat a gondjaira bízott gyermekek felé és a leendő nevelőnek minden új ismeretet abból a szempontból kell mérlegelnie, hogy milyen hatást gyakorol a gyermek lelkére. Tanítóképzésünk újjászervezése tehát csakis az eddig jól bevált alap megtartásával történhetik meg. A bevezető sorokban taglalt követelmények halaszthatatlanná teszik a tanítók képzésére szánt tanulmányi idő meghosszabbítását. Ez a legcsekélyebb emelés esetén hat évi időtartamot jelent. Viszont a 19—21 éves fiatalság oktatása már lélektani okoknál fogva sem történhetik többé a középfokú iskolák jellegéhez fűződő módszerekkel és eszközökkel. Ezért önként adódik a külföldi példák követése abban a tekintetben, hogy a középfokú oktatás időtartamát meghaladó évek akadémiai jellegű tanfolyamot alkossanak. Ez maga után vonja azt is, hogy az általános műveltség elemeinek közvetítését az alsó tagozatként szereplő négy év alatt 47*
