Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
92 546, szám. tozott soha törvényi szabályozás keretébe, hanem azt mindig belügyminiszteri rendelet állapította meg. A törvény mindig csak a kerületek számát és székhelyét sorolta fel, az egyes kerületek területi beosztását pedig rendeleti jogkörbe utalta. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a kerületi székhelyek törvényben való megállapításának ma már — amióta a szavazás nem a kerületek székhelyén, hanem községenként, szavazókörökben történik — semmi jelentősége nincs. Az egyes törvényhatóságokban az egyéni kerületek számának, úgyszintén az egyes lajstromos kerületekre eső mandátumok számának a feltüntetését azért kellett mellőznünk, mert a törvényjavaslat ilyen módon való szerkesztésénél nehézséget okozott volna a következő körülmény. Amint fentebb már említettük, Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye területét három lajstromos kerületre kellett felosztani, amelyek közül az egyikben, nevezetesen a budapestkörnyéki kerületben egyéni kerületi választás nem lesz. Az pedig, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén hány egyéni kerület alakíttassék,elsősorban attól függ, hogy mekkora lesz a budapestkörnyéki kerület, mert ha ennek figyelembevétele nélkül állapítanók meg a pestvármegyei egyéni kerületek számát, akkor a belügyminiszter a budapestkörnyéki kerület határait esetleg az egyéni kerületek rovására állapíthatná meg. A másik nehézség pedig az, hogy Budapest székesfőváros területe is több lajstromos kerületre oszlik. Mindezeket összevetve tehát az a helyzet áll előttünk, hogy az egyes törvényhatóságokra eső egyéni kerületek számát, a lajstromos kerületekben választandó képviselők számát, valamint a budapesti és a budapestkörnyéki lajstromos választókerületekben a kétféle választás alá eső képviselők számát csak akkor tudnánk a törvényben megállapítani, ha Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Budapest székesfőváros lajstromos kerületi beosztását magában a törvényben állapítanók meg. Az viszont különös volna, hogy két törvényhatóságra nézve a kerületi beosztást a törvény, a többire nézve pedig rendelet állapítsa meg. Ezért vettük fel a törvényjavaslat 6. §-ába azt a szöveget, hogy mindezeket a kérdéseket a belügyminiszter rendelettel szabályozza és az 5. §-ban csak azt állapítottuk meg, hogy egy-egy törvényhatóság területén összesen hány képviselőt kell választani. Ennek ellenére az idevonatkozó rendelkezések nem kifogásolhatók. Nem lehet azt mondani, hogy ennek a kérdésnek a rendezése a belügyminiszter önkényére van bízva, mert hiszen mindjárt a törvényjavaslat 1. §-a külön megállapítja az egyéni kerületek összes számát és külön a lajstromos mandátumok összes számát. Ez a §. tehát összevetve az 5. §-ban foglalt törvényhatóságonként! felsorolással, a belügyminiszter szabad rendelkezési jogát egészen kisméretűre korlátozza. A belügyminiszter — a 6. §. (2) bekezdése értelmében — különben is kötelezve van arra, hogy ezt a rendeletét az országgyűlésnek bemutassa, ahol ez a rendelet megbírálás alá fog esni. Az 5. §-ban foglalt adatokra vonatkozólag a következőket kívánjuk megjegyezni. Ez a §. az egyes törvényhatóságok területén ezidőszerint választott képviselők számát egyetlenegy törvényhatóságban sem csökkenti. Az országgyűlési képviselők jelenlegi, 245-ben megállapított létszáma és a törvényjavaslat 1. §-a szerint 260-ban megállapított létszáma közötti különbség, vagyis a 15 képviselői hely a következő törvényhatóságoknak jut: Eejér vármegyére 1, Hajdú vármegyére 1, Heves vármegyére 1, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyére 2, Nógrád és Hont k. e. e. vármegyékre 1, Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegyére 3, Somogy vármegyére 1, Szabolcs és Ung k. e. e. vármegyékre 2, Veszprém vármegyére 1 és végül Budapest székesfővárosra 2 újabb képviselői hely esik. Ennek a 15 képviselői helynek a szétosztásánál arra voltunk figyelemmel,
