Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

545. szám. 333 Az (5) bekezdés szerint a fokozódó járadékrész a lerótt járulékok 20 %-a. Ez az arányszám biztosítástechnikai úton állapíttatott meg. A 8. §-hoz. Az (1) bekezdés a társadalombiztosítási rendszerekben járadékszerű szolgáltatások folyósítására nézve általánosan elfogadott szabályokat tartalmazza. A (2) bekezdésben foglalt elgondolás a dolog lényegéből folyik, mert az öregségi járadék az igényjogosult létfenntartásának biztosítását célozza, ha tehát valamely intézmény vagy személy a járadékos létfenntartásáról gondoskodik, méltányos, hogy a járadék azt illesse. A (3} bekezdésben a járadék elévülésére vonatkozó rendelkezés megfelel az egyéb társadalombiztosítási rendszerekben általánosan elfogadott szabályozásnak. A 9. §-hoz. Az (1) bekezdés szerint járadék nem folyósítható a biztosított szabadságvesztése tartamára, amennyiben az egy hónapot meghaladja. Lehetőséget ad azonban ez a rendelkezés arra, hogy a szabadságvesztés büntetését töltő járadékos nehéz viszonyok között élő vagy keresetképtelen családja megkaphassa annak a járadéknak, amelyre a szabadságvesztésre ítélt egyébként igényjogosult volna, a körülmények mérlegelésével megállapított részét. A (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezés megfelel az egyéb társadalombiztosítási rendszerekben általánosan elfogadott szabályozásnak. A (*) bekezdés rendelkezése a nemzetközi jognak általánosan elfogadott elvein alapszik és különös figyelemmel van a magyar államnak az 1937 : XXIV. törvénycikkel becikkelyezett nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeire. A 10. §-hoz. Ez a §. a gazdasági munkavállalók haláleseti segélyének bevezetésével falusi népünk régi kívánságát valósítja meg. Á magyar népnek ismert erénye, hogj^ meghalt hozzátartozóit illő módon igyekszik eltemetni. Viszont a haláleset a hozzátartozókat mindig nehéz anyagi helyzetbe hozza. Az illő temetés költségeinek biztosítására való törekvés magyarázza meg azt is, hogy földmíves népünk olyan nagyszámban tagja a különféle temetkezési egyleteknek. A haláleseti segély összegének a javaslatban megállapított mértéke elsősorban a pénzügyi lehetőségekhez, továbbá a falusi életviszonyckhóz alkalmazkodik. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy a haláleseti segély folyósítása a munkaadót nem mentesíti az éves gazdasági cselédek és azck hozzátartozói elhalálozása esetén az 1907 : XLV. t.-c. 28. §-ának (e) bekezdésében foglaltak alapján őt terhelő kötelezettség alól. A javaslat a hátrahagyott családnak a haláleseti segély igénylésére lehetőséget nyújt akkor is, amikor a temetésről nem a család, hanem más gondoskodott, de az a haláleseti segélyre nem tart igényt. Abban az esetben pedig, ha a temetésről más gondoskodott és annak költsége a haláleseti segélynél kisebb, a különbözetet a családnak kell kifizetni. A haláleseti segély elévülésének szabályozása egyébként megfelel az iparforgalmi népesség és a magánalkalmazottak betegségi és baleseti kötelező biztosításáról szóló 1927 : XXI. t.-c. 46. §-ában foglalt és a temetkezési segély elévülésére vonatkozó rendelkezésnek is. A 11. §-hoz. A különböző foglalkozású munkavállalók munkaviszonyaiban és életfeltételeiben fennálló eltérésekre tekintettel a munkavállalók társadalombiztosítását különböző intézetek, legtöbbször eltérő szabályok szerint látják el. Gyakran megtörténik, hogy az egyes munkavállalók foglalkozásukat változtatva, az egyik társadalombiztosítási intézmény kötelékéből a másik intézmény tagjai sorába kerülnek. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az ilyen munkával-