Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
332 545. szám. szerepe van, mert azt a kevésbbé szorgalmas vagy kevésbbé szerencsés helyzetben lévő biztosított ugyanolyan mértékben kapja meg, mint az, aki után a járulékot a biztosítási viszonyban eltöltött minden év minden hetére hiánytalanul lerótták. A járadék másik két eleme a járadéktörzspótlék és a fokozódó járadékrész a biztosítási elven alapszik: a szolgáltatások és ellenszolgáltatások egyensúlyának követelménye. E járadék utóbb említett —- a biztosított javára teljesített járuléklerovások szerint alakuló — alkatelemeinek jelentősége abban van, hogy jutalmazzák a munkát és a szorgalmat, egyben a munkavállalót arra nevelik, hogy megélhetését öregkorára maga biztosítsa. A járadéktörzs általában évi 60 pengő. Célja az, hogy a járadékot bizonyos magasságig kiegészítse azokban az esetekben, amikor a biztosított aránylag rövid biztosítási idő alapján egészen alacsony összegű fokozódó járadékrészre szerezhet igényt. A javaslatban megállapított járadéktörzs a munkavállaló részéről az átlagos biztosítási idő alatt megszerezhető fokozódó járadékrészhez képest is jelentékeny Összeget tesz ki. A járadéktörzset annyiszor 1 pengő 50 fillérrel kell csökkenteni, mint ahány naptári évben a munkavállaló 18. életévének betöltése után biztosításra nem volt kötelezett, vagy ha biztosításra kötelezett volt is, utána járulekot 6 hétnél rövidebb időre róttak le. A törvény hatálybalépését megelőző időre csökkentésnek nincs helye. A járadéktörzs itt tárgyalt csökkentését pénzügyi biztonsági szempontok indokolják. A biztosított saját befizetései nem fedezik a biztosítási szolgáltatásokat; a hiány annál nagyobb, minél idősebb korban kezdődik a biztosítási kötelezettség. A törvény hatálybalépésekor tényleges munkavállalói viszonyban lévők életkorra való tekintet nélkül a teljes járadéktörzshöz szereznek igényjcgosultságct. Keni volna azonban kívánatos, hogy később is idősebb korban kezdődjék a kötelező biztosítási viszony, mert minél idősebb korban kerül a munkavállaló biztosítási kötelezettség alá, annál nagyobb a befizetett járuléka és a szükséges járulék között mutatkozó hiány. A kezdetben belépők tekintetében a pénzügyi egyensúly megvan, de ezt az egyensúlyt a később idős korban belépő biztosítottak megbonthatnák. A törzs járadék csökkentése alkalmas eszköznek látszik arra, hogy ezt a veszélyt mérsékelje. A pénzügyi biztonság követelményeinek szemelőtt tartása mellett azonban arról is gondoskodik a javaslat, hogy a járadéktörzs csökkentéséből senkit méltánytalan hátrány ne érjen. Ezt célozza az a rendelkezés, hogy a járadéktörzset nem lehet csökkenteni olyan év után, amelyben a munkavállaló rokkantsága miatt mindvégig keresőképtelen volt. A (4) bekezdésben megállapított járadéktörzspótlék célja az, hogy az a biztosított munkavállaló, aki évenként hosszabb időt tölt el gazdasági munka- (szolgálati) viszonyban és ezután a hosszabb idő után rója le a járulékot, többletszolgáltatásban részesüljön. A járadéktörzspótlékra való igényt aránylag elég alacsony számú járulékhét is megadja. Ennek folytán a munkások és a cselédek közti különbség a szolgáltatások összegszerűségében lényegesen csökken, ami szociális szempontból kívánatos. A járadéktörzspótlékra való igény megszerzésének előfeltétele általában évenként 25 heti járulék lerovása, de ha a biztosított munkavállaló után a járulékot legalább 20 hétre lerótták, megszerezheti az igényjogosultságot, ha a járulékhetek számát önkéntes fizetéssel 25-re kiegészíti. Annak, hogy a járadéktörzspótlék a 25 heti járulék lerovása esetén a járadékot nagymértékben növeli, az ügyvitel költségeinek csökkentése szempontjából is nagy jelentősége van. Ez az emelkedés ugyanis a munkavállalót arra készteti, hogy a 25 járulékhetet minden évben megszerezze, a járulékok lerovását ellenőrizze s ezáltal az Intézetet az ellenőrzés költségeitől legalább részben mentesíti.
