Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
545. szám. 331 A biztosítás szolgáltatásai. Az 5. §-hoz. A §. a kötelező biztosítás szolgáltatásainak a felsorolását foglalja magában. A szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályokat a 7—9. §-ok tartalmazzák. A 6. §-hoz. E §. a kötelező biztosítás szolgáltatásaira való igényjogosultság megszerzésének egyik előfeltételét: a várakozási időt tárgyalja. Ennek szabatos meghatározása az igényjogosultság megállapítása szempontjából nagy jelentőségű. A javaslat értelmében a kötelező biztosításnál a várakozási időbe azok a naptári évek számítanak, amelyekben a biztosításra kötelezett munkavállaló (2. §.) után a járulékot biztosítási kötelezettség alapján az előírt időben és módon legalább 15 héten át szabályszerűen lerótták. Kötelező biztosításban eltöltöttnek pedig csak azt az időt lehet tekinteni, amelyet a munkavállaló e törvény alapján biztosításra kötelezett munkavállalói minőségben tényleg eltöltött. Ebből következik, hogy azt az időt, melyet a munkavállaló nem gazdasági munkavállalói minőségben töltött el, a várakozási időbe nem lehet beszámítani. Ennek az elvnek szigorú alkalmazását azok a biztosítástechnikai számítások követelik meg, amelyeken a biztosítás pénzügyi alapjai nyugszanak. Az elv gyakorlatba átvitelét a 4. §. rendelkezései szolgálják. A törvényjavaslat ama rendelkezése, hogy a várakozási időbe naptári évenként számítható járulékhetek minimumát 15 hétben állapította meg, a hazai munkalehetőségek mérlegelésén alapul. Az öregségi járadék. A 7. §-hoz. Ez a §. az öregségi biztosítás főszolgáltatására az öregségi járadékra való igényjogosultság feltételeit szabályozza. A javaslat az öregségi biztosítás szolgáltatásaira va ] ó igényjogosultság előfeltételeként, a legtöbb külföldi biztosítási rendszerhez hasonlóan, a 65 éves korhatárt állapítja meg. Az öregségi járadékra való igényjogosultság korhatárául a hazai társadalombiztosításunkban az 1928 : XL. és az 1936 : XXXVI. törvénycikkek egyaránt a 65. életévet állapítják meg. Ugyancsak a 65. életévet fogadja el korhatárul az angol, az osztrák, a csehszlovák, a német és az olasz társadalombiztosítás is. Ennél alacsonyabb — 60 éves — korhatárt csak egy-két külföldi állam, mint például Franciaország és Bulgária társadalombiztosítási rendszerében találunk. A tizenöt évben megállapított várakozási idő az egyéb társadalombiztosítási rendszerekben szokásosnál alacsonyabb, mert biztosítási hetekre átszámítva csak 225 hetet tesz ki, holott az 1928 : XL. törvénycikk az öregségi járadékhoz szükséges várakozási időt 400 járulékhétben, az 1936 : XXXVI. törvénycikk pedig 10 teljes évben állapítja meg. Általában jóval magasabb a várakozási idő a külföldi társadalombiztosítási rendszerekben is. Franciaországban pl. az öregségi biztosításban a várakozási idő — évi 200 munkanapot számításba véve —- 30 év, Bulgáriában pedig a fiatal korban belépőkre 1040 hét. Ami a 225 heti várakozási időnek 15 évre való elosztását illeti, ez biztosítékul szolgál arra. hogy az öregségi biztosítás szolgáltatásaiban azok részesüljenek, akiknek élethivatása a mezőgazdasági munka volt. Az öregségi járadék három részből: a járadéktörzsből, a járadéktörzspótlékból és a fokozódó járadékrészből áll. Az öregségi járadéknak e tagozódását a szociális gondoskodás elvének a biztosítás elvével való összhangba hozatala teszi szükségessé. A járadéktörzs a főfoglalkozásképpen mezőgazdasági munkából élő biztosítottak részére általában állandó. A járadéktörzsnek tehát kiegyenlítő 42*
