Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-522. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1935. évben Genfben tartott XIX. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásról

L94 522. szám. 2. A földalatti feketeszénbányáknál a bányában való tartózkodás ideje egy munkásnál sem tarthat hét óra negyvenöt percnél tovább. 4. cikk. A jelen egyezmény rendelkezéseit foganatosítottnak kell tekinteni, ha az az időtartam, amely attól az időponttól, amikor a rendes műszakban vagy bármely munkáscsoportban elsőnek leszálló munkások a külszínt elhagyják, eltelik addig, míg a külszínre visszatérnek, :

—a 3. cikk 27 pontjában megállapított időtartammal azonos. Ezenfelül a rendes műszaknál vagy bizonyos munkáscsoportnál a beszállás és kiszállás rendjének és időtartamának megközelítőleg azonosnak kell lennie. 5. cikk. 1. E cikk második bekezdésében foglalt rendelkezés szem előtt tartásával a jelen egyezmény rendelkezéseit foganatosítottnak kell tekinteni, ha valamely állam törvényhozása úgy rendelkezik, hogy a bányában való tartózkodás időtartamának meghatározása végett, a munkások beszállási, illetőleg kiszállási időtartamának értékét a munkások által az egész országban teljesített összes műszakok beszállási vagy kiszállási időtartamának átlagával kell számításba venni. Ebben az esetben az az időtartam, amely attól az időponttól, amikor az utolsó munkás valamely műszakban a külszínt elhagyja, eltelik addig, míg ugyanazon műszakban az első munkás a külszínre visszatér, hét óra tizenöt percen túl egy bányánál sem terjedhet; nem lehet;azonban engedélyezni a szabályozás olyan módját, amely, a-, vájárokat a munkások külön csoportjának véve, részükre az ugyanazon műszakban föld alatt foglalkoztatott többi munkáscsoportnál hosszabb átlagos munkaidőt szab meg. . ; 2. A jelen cikkben említett rendszert alkalmazó tag abban az esetben, ha utólagosan a 3. és 4. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazására tér át, a rendszerváltoztatást az egész jországra szólóan egyöntetűen, nem pedig egyes vidékekre vonatkozóan köteles végrehajtani. 6. cikk. 1. Szénbányában földalatti munkákra a munkásokat vasárnap és törvényes szünnapon foglalkoztatni nem szabad. Ezt a rendelkezést foganatosítottnak kell tekinteni, ha a munkások egyhuzamban huszonnégy óra pihenőidővel rendelkeznek, amelyből legalább tizennyolc óra a vasárnapra vagy a törvényes szünnapra esik. 2. A nemzeti törvényhozás a tizennyolc évnél idősebb munkásokra vonatkozólag az előző pont rendelkezései alól kivételeket engedélyezhet: g,) a természeténél fogva megszakítást ríem tűrő munka tekintetében ; b) a bánya szellőztetésével, a szellőztető berendezések megrongálódásáríak elhárításával, a bánya védelmével, valamint a baleset és betegség esetében nyújtandó elsősegéllyel és az állatok gondozásával kapcsolatos munka tekintetében ; - .. ..• :

: '.'.'•• • V „• , :.'. c) a bányamérési munka tekintetében, ha ezt a munkát más napokon az üzem megszakítása vagy megzavarása; nélkül/nem lehetné elvégezni; ;/ . d) a gépekkel és más berendezésekkel kapcsolatos sürgős munka tekintetében, ha azt a rendes üzemidő alatt nem lehet elvégezni, valamint a bányavállalkozó szándékától függetlenül keletkezett egyéb sürgős vagy kivételes esetekben. 3. Az illetékes hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy vasárnapokon vagy törvényes szünnapokon a jelen cikkben engedélyezett kivételeken felül semmiféle munkát ne lehessen végezni. . ^ 4« A jelen cikk .második pontjában engedélyezett munkákat a rendes béren felül még legalább annak huszonöt' százalékával kell díj ázni. „ ; 5, Azoknak a munkásoknak, akiket „a jelen cikk 2. pontjában megjelölt munkák korében nagy mértékben foglalkoztatnak, időszakonként pihenőt kell biztosítani, vagy őket a 4. pontban megállapított mértéken felül még megfelelő külön