Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-522. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1935. évben Genfben tartott XIX. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásról

522. szám. 195 díjazásban is részesíteni kell. E rendelkezés végrehajtásának részletkérdéseit a nemzeti törvényhozásnak kell szabályoznia. 7. cikk. A rendkívüli hőmérséklet, nedvesség vagy más ok miatt különösen egészségtelen munkahelyeken foglalkoztatott munkások részére a 3., 4. és 5. cikkben előírt bányában való tartózkodási időnél rövidebb időtartamot kell jogszabállyal megállapítani. 8. cikk. 1. Jogszabállyal a 3., 4., 5. és 7. cikkben megállapított határok túllépését lehet megengedni már megtörtént vagy közvetlenül fenyegető baleset, erőhatalom, valamint gépek, üzemi felszerelések vagy berendezések megrongálódása folytán az azokon végzendő sürgős munka esetében még akkor is, ha ez történetesen széntermeléssel járna, de a munkák nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a rendes üzemmenet komoly megzavarásának elkerüléséhez szükséges. 2. Jogszabállyal a 3., 4., 5. és 7. cikkben megállapított határok túllépését lehet megengedni olyan munkások tekintetében, akiket természeténél fogva megszakítást nem tűrő, vagy olyan műszaki munka körében foglalkoztatnak, amely a rendes üzem előkészítéséhez vagy befejezéséhez, avagy a munkának a legközelebbi műszakban való új raf el vételéhez szükséges, — feltéve, hogy a munkások a szén kitermelésében vagy elszállításában nem vesznek részt. Az e pont alapján engedélyezett meghosszabbítás, -— a jelen cikk 3. és 4. pontjában meghatározott esetek kivételével, — egy munkásnál sem lehet napi félóránál több. 3. Jogszabállyal a 3., 4., 5. és 7. cikkben megállapított határoknak fél órával túllépését lehet megengedni a munkások következő csoportjai tekintetében : a) a szivattyúk és szellőztető gépek, továbbá a szellőztetéshez szükséges légsűrítő gépek üzembentartásánál nélkülözhetetlen munkások; b) a földalatti raktárak kezelői; c) a földalatti vitlák (csörlők) kezelői és mozdonyvezetők, valamint ezeknek nélkülözhetetlen segédei. A fenti csoportokba tartozó munkások és azok a munkások, akik természeténél fogva megszakítást nem tűrő munkát végeznek, naponta nyolc óránál tovább nem foglalkoztathatók, nem számítva azonban ebbe azt az időt, amit a munkás a bányában munkahelyéhez való eljutással és az onnét való visszatéréssel eltölt. Magától értetődik azonban, hogy ezt az időt mindenesetre az elengedhetetlenül szükséges legkisebb mértékre kell leszorítani. Egyébként: a) a földalatti raktárak kezelői, b) a személyszállító vakaknáknál alkalmazott gépkezelők és aknaőrök, c) a személyzet szállításánál alkalmazott mozdonyvezetők, d) a fenti b) és c) esetben nélkülözhetetlen segédszemélyzet tekintetében a meghosszabbítás időtartamát jogszabállyal kell meghatározni. 4. Jogszabállyal a 3., 4., 5. és 7. cikkben, valamint a jelen cikk 2. és 3. pontjában megállapított határok túllépését lehet megengedni olyan munkások tekintetében, akiknek jelenléte a szivattyú és szellőztető, valamint a szellőztetéshez szükséges légsűrítőgépek üzembentartásánál nélkülözhetetlen, azonban csak a műszakok beosztásának időszakos megváltoztatásához szükséges mértékben ; a jelen rendelkezés alapján munkában töltött időt nem lehet túlórának minősíteni, mindazonáltal egy munkás sem dolgozhat három hét leforgása alatt a jelen cikk 2. és 3. pontjában a munkások egyes csoportjai szerint meghatározott időtartamú huszonegy műszaknál többet. 5. A bánya rendes üzemmenete esetében a jelen cikk 2. és 3. pontja alá eső munkások száma a bánya tényleges ossz munkáslétszámának öt százalékát meg nem haladhatja. 25*