Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-522. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1935. évben Genfben tartott XIX. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásról

522. szám. 191 fokozná, hogy az üzem gazdaságossága erősen veszélyeztetve lenne, emellett tekintettel arra, hogy a munkásoknak egész éven át való foglalkoztatása amúgy sem biztosítható, a munkásság helyzetét is súlyosbítaná. Ezért a mai súlyos gazdasági viszonyok között, éppen szociális okokból, le kell mondanunk egyelőre arról, hogy ennek az egyezménytervezetnek egyébként üdvös határozmányait fentemlített két palacküveggyárunknál érvényesítsük. 5. A fiatalkorúak munkanélküliségéről szóló ajánlás 47 pontból áll és a terjedelmes anyaggal hét fejezetre tagozva foglalkozik. Az első fejezet (1—-15. pont) az iskolakötelezettség, a munkárabocsátás korhatára, valamint az általános- és szakoktatás kérdéseit tárgyalja és javasolja a kötelező iskolalátogatás befejezését jelentő legkisebb életkornak és a munkárabocsátás alsó korhatárának legalább 15 évben megállapítását, a 15—18 éves életkorú munkanélkülieknek a teljes idejű oktatóintézet további látogatására kötelezését, illetőleg általános és szakirányú oktatást nyújtó kiegészítő tanfolyamok látogatására kötelezését, a 18—25 éves munkanélküliek részére pedig szakképzési központok létesítését. A második fejezet (16—17. pont) a fiatalkorú munkanélküliek szabadidejének hasznosítását és társadalmi támogatásuk kérdéseit tárgyalja és javasolja üdülőközpontok, testnevelési központok, olvasótermek, segélyző központok és menházak létesítését. A harmadik fejezet (18. pont) a szakegyesületek és magánjellegű egyesületek közreműködését kívánja biztosítani, a negyedik fejezet (19—-34. pont) pedig a különleges munkaközpontok létesítésének kérdését tárgyalja, amely munkaközpontok főcélja nem a szakképzés, hanem a szokásostól eltérő munkafeltételek mellett való tényleges dolgoztatás lenne. Az ötödik fejezet (35. pont) a fiatalkorú munkanélküliek részére különleges közmunkák létesítését javasolja. A hatodik fejezet (36,-43. pont) a munkaközvetítés és a normális munkalehetőségek fokozásának kérdéseit tárgyalja és javasolja a hatósági munkaközvetítés szervezetében a serdülőkornak részére külön szervek létesítését, pályaválasztási tanácsadó felállítását, az iskolaügyi hatóságokkal való szoros együttműködés és a 18—25. év közötti korú fiatalkorúaknál a szakmai átképzés támogatását. Végül a hetedik fejezet (44—47. pont) a fiatalkorúak munkanélküliségéről szóló statisztikai adatok gyűjtése tekintetében tartalmaz javaslatokat. E rövid ismertetésből is megállapítható, hogy az ajánlás pontjai közt számos olyan van, amelyeknek érvényesítésére Magyarországon belátható időn belül nem kerülhet sor. Ilyen pl. az ajánlásnak az a része, amely a 15—-18 éves munkanélküli serdülőkorúakat a teljes idejű oktatás további látogatására kívánja kötelezni (2. pont), továbbá, amely a különleges munkaközpontok létesítéséről szól (19. pont). Ezek közül az első rendelkezés nálunk anyagi okokon felül azért sem valósítható meg, mert e részben az érdekelt társadalmi rétegek is erős ellenállást tanúsítanának. Nálunk jelenleg csak a 12 éves életkorig való oktatás keresztülvitele van biztosítva és a 8 osztályú elemi iskola, amely a 14 éves életkorig tartó iskolalátogatási kötelezettséget vezetné be, ezidőszerint még általánosan nem valósítható meg. Ilyen körülmények között a 15 éven felüli kórcsoportok iskolánkívüli szakoktatásának megszervezésére belátható időn belül gondolni sem lehet, már csak azért sem, mert ezek a serdülőkornak, ha munka nélkül vannak is, a családon belül, mint komoly alkalmi munkaerő jelentkeznek, akiknek alkalmi keresetéről és a család munkájában közreműködéséről a család csak nehezen tudna lemondani. Ami a különleges munkaközpontokat illeti, az iskolaköteles kort meghaladó fiatalkorú munkások egyes táborokba összeterelése a mi viszonyaink között