Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-522. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1935. évben Genfben tartott XIX. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásról

192 522. szám. bizonyos veszélyekkel járna. így attól kellene tartani, hogy különösen mezőgazdasági ifjúságunkra nem lenne jó hatással, ha elszakadnának a szülői háztól és a földtől. Kérdés az is, hogy a fiatalságnak különleges munkaközpontokban való foglalkoztatása meghozná-e a kívánt eredményt. Hazai iparoktatásunk alapelve a fiatalságnak az illető iparág mindennapi menetébe, a való életben gyökerező, a forgalommal, a termelési és értékesítési lehetőségekkel számoló bevezetése, ennek folytán az ilyen mesterségesen alkotott és az élettől távolálló szervezet elvont környezetéből való iparosnevelés hazai viszonyainkkal homlokegyenest ellenkeznék. Emellett ily munkaközpontok étesítése olyan nagykit3rjedésű és költséges adminisztratív gépezet felállítását tenné szükségessé, amelyre anyagi fedezetünk nincs. Az ajánlásnak vannak azonban olyan pontjai is, amelyeknek érvényesítése elvileg nálunk is helyes, de gyakorlati alkalmazásuk természetesen csak fokozatosan, akkor és olyan mértékben történhetik, amikor és ahogy az ország gazdasági, pénzügyi és szociális körülményei azt megengedik. Ennek a szempontnak figyelembevételével kell az ajánlásban foglalt egyes eszmék elfogadása tekintetében állást foglalnunk. így, bár nálunk ma még a mindennapi iskola látogatására kötelező kor felsőhatárát nem is lehet 15 évben megállapítani, kétségtelen, hogy a fejlődés valóban effelé az irány felé halad és lehetséges, hogy nem is távoli jövőben sor kerülhet e gondolat megvalósítására. Az ajánlás 7. pontjában lefektett elvet is helyesnek tartja a kormány és megfelelő intézkedéseket tesz, amellyel a serdulőkorúakat arra bátorítja, hogy a kötelező iskolalátogatás korhatárán túl középfokú vagy szakiskolákat látogassanak. Hosszabb idő óta foglalkoztatja a kormányt az ajánlás 11. pontjában foglalt gondolat is, amely a fiatalkorúak részére szakképzési központokat kíván létesíteni. A kormány minden lehetőt megtesz abban a tekintetben, hogy az ajánlás 14. pontjában foglaltaknak megfelelően a fiatalkorúaknak tanulmányaik befejezése után gyakornoki munkalehetőséget biztosítson. A leventeintézménnyel, cserkészettel és számos ily irányú, részben vallásos jellegű intézménnyel igyekszik a kormány megvalósítani azokat az elveket, amelyeket az ajánlás a fiatalkorú munkanélküliek szabadidejének hasznosításáról és társadalmi támogatásáról szóló fejezetben tárgyal. A fiatalkorúak munkaközvetítésének elkülönített szervre bízása kétségtelenül szintén helyes elven alapszik és csak anyagi kérdésen múlik, hogy ezidőszerint nálunk nem valósítható meg. Ebből a felsorolásból is látható, hogy az ajánlásban foglalt számos elv megvalósulása egyetemes nemzeti és gazdasági szempontból is kívánatos. Indokoltnak vélem ennélfogva, hogy az ajánlással szemben a magyar törvényhozás ne helyezkedjék elutasító álláspontra. A fentebb 2., 3. és 4. pontban említett egyezménytervezetek, valamint az 5. pontban említett ajánlás szövegét magyar fordírásban idezárva, az előadottak alapján arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a három egyezménytervezetet tudomásul venni és a további intézkedések megtételét mellőzni, az ajánlás tekintetében pedig utasítani a kormányt, hogy az említett ajánlásnak a lehetőséghez képest érvényesítése céljából — akkor olyan keretek között, amikor és amilyen keretek között azt a viszonyok megengedik — a szükséges intézkedéseket tegye meg. Budapest, 1937. évi december hó 7. napján. Bornemisza Géza s. h, m. kir. iparügyi miniszter.