Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-520. Törvényjavaslat az 1935. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nőknek bármilyen bányában földalatti munkára alkalmazása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről
160 520. szám. Melléklet az 520. számú irományhoz. Indokolás „az 1935. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nőknek bármilyen bányában földalatti munkára alkalmazása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1935. évi XIX. egyetemes értekezletén egyezménytervezetet fogadott el a nők földalatti munkájának bármilyen bányában való eltiltása tárgyában. A kérdés kétségtelenül megérett a nemzetközi szabályozásra, mert a nők földalatti munkájának eltiltása a munkaügyi jogszabályoknak egyik legrégibb és legáltalánosabb tárgya. Ez a jogszabály egyes nagyobb bányaipari államokban már majdnem egy évszázad óta hatályban van. Valóban, a bányákban és különösen a mély bányákban végzett földalatti munka kifejezetten súlyos természetű munka. A nők alkalmazása erre a munkára már hosszú idő óta megbotránkoztatást keltő visszaélésnek minősül. Már akkor, amikor még nem is voltak munkásvédelmi törvények, a közvélemény nyomása alatt mozgalom indult meg annak megszüntetése érdekében, hogy nőket alkalmazzanak a nehéz földalatti munkára, különösen a teher emelésekre. Az 1842-ben Angliában elfogadott törvény, amely ezt a női munkát tiltja, egyike a nőkre vonatkozó legelső munkásvédelmi törvényeknek és első a felnőtt munkások védelmét szolgáló törvények között. Lassanként a többi európai állam is követte ezt a példát, így Ausztriában és Magyarországon az 1854. évi bányatörvény 200. §-ában biztosított és alább ismertetendő jog érvényesítésével tiltották meg a bányakapitányságok a nők földalatti munkáját, majd húsz évvel később 1874-ben Franciaország törvényhozása tiltotta meg a nők földalatti foglalkoztatását. Hasonló tilalmat állapítottak meg. 1876-ban Luxemburgban és 1878-ban Németországban. A földalatti munkának női munkaerővel végzését annyira kiküszöbölendőnek tartották, hogy még azok az európai államok is, amelyek soha nem alkalmaztak nőket ilyen munkánál, törvénnyel szabályozták a kérdést. Mindazonáltal, bár mindinkább szűkülő körben, néhány keleti országban megmaradt a nők bányamunkára alkalmazásának szokása, ez a gyakorlat azonban az utóbbi években gyors ütemben visszafejlődik. Kétségtelen, hogy a technika fejlődése következtében a munkafeltételek már nem olyan kegyetlenek, mint azok,