Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-520. Törvényjavaslat az 1935. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nőknek bármilyen bányában földalatti munkára alkalmazása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről

520. szám. 161 amelyek mellett a nők 1840 táján voltak kénytelenek dolgozni; a bányamunka szabályozása szintén erősen csökkentette ennek a munkának durvaságát, mégis ez a munka, ezek közt a javult körülmények között is, elég súlyos ahhoz, hogy igen kívánatossá tegye a törekvést ennek a gyakorlatnak teljes megszüntetésére. Az egyes országok vonatkozó törvényhozását vizsgálva, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy azokban az országokban, amelyekben a kérdés nincsen szabályozva, ez a hiány legtöbb esetben vagy azért mutatkozik, mert az illető ország földtani viszonyai folytán nincs bányaipar, illetve földalatti bányászás vagy azért, mivel az uralkodó ipari gyakorlat anélkül, hogy törvényes tilalommal kellett volna közbelépni, nem ad teret a nők földalatti munkájának. Gyakran a szabályok, bár kifejezetten nem állapítják meg a nők bányamunkájának tilalmát, lehetetlenné teszik a nők ilyen alkalmazását a gyakorlatban azzal az általános rendelkezéssel, amely szerint a nőket nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely a nők fizikai tulajdonságainak nem felel meg, erejüket meghaladja vagy egészségtelen (Lettország). Más esetekben pedig a földalatti munkának egyes fajait tiltják meg a nőknek. Ezek a közvetett szabályozások is mellőzhetővé tehetik a közvetlen tilalom kimondását. Az európai államokban a kérdés szabályozása a fenti csoportosítás szerint következőképpen alakult : Mindenféle földalatti munkának teljes tilalmát találjuk a nők tekintetében : Ausztriában (1919.), Belgiumban (1919.), Spanyolországban (1910.), Észtországban (1924.), Franciaországban (1874.), Angliában (1872. és 1911.), Görögországban (1912.), Olaszországban (1907.), Luxemburgban (1876. és 1930.), Norvégiában (1915.), Hollandiában (1906.), Lengyelországban (1924.), Portugáliában (1927.), Romániában (1928.), Svédországban (1912.), Csehszlovákiában (1918.). Egyes földalatti munkák tilalmával szabályozza a kérdést Németország (1900. és 1908".), Bulgária (1917.). Dániában, Litvániában a kérdés nincsen szabályozva, minthogy ez a két ország nem rendelkezik bányákkal. Albániában, Jugoszláviában és Svájcban a törvényhozás kifejezetten nem tiltja a nők bányamunkáját, azonban a gyakorlatban nem engedik meg a nők földalatti foglalkoztatását. Hazánkban az 1854. évi bányatörvény 200. §-a szerint a felügyelő- és munkásszemélyzet szolgálati viszonyairól mindegyik bányaműnél szolgálati rendtartást kell készíteni, azt a bányahatóságnak gondosan meg kell bírálnia és a jóváhagyás megtörténte után közhírré kell tennie. A szolgálati rendtartásba fel kell venni — többek között — a nőknek és gyermekeknek bányamívelésre alkalmazása iránti határozatokat is, figyelemmel azoknak testi erejére. A bányatörvény végrehajtási szabályainak 102. §-a felhívja a bányakapitányságokat, hogy legalább egy és ugyanazon bányakerület számára szerkesztett szolgálati rendtartások azonosságára törekedjenek. E rendelkezések alapján a tényleges helyzet már 1854 óta az volt, hogy a bányakapitányságok nem hagytak jóvá olyan szolgálati rendtartást, amely a nőknek földalatti munkára való alkalmazását megengedte volna. Az egyik legrégibben jóváhagyott szolgálati rendtartás : a budapesti m. kir. bányakapitányság kerülete részére 1883. évben kiadott bányarendőri szabálynak 72. §-a szerint földalatti munkánál nőket foglalkoztatni tilos. Ujabban a budapesti m. kir. bányakapitányság által 1922. évben 811. szám alatt kiadott Általános Biztonsági Szabályzat IX. fejezetének 3. §-a tiltja a nők földalatti munkára való alkalmazását. Ezt a Biztonsági Szabályzatot hallgatólagosan az összes bányakapitányságok zsinórmértékül fogadják el. Képv. iromány. 1935—1940. VIII. kötet. 01