Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-511. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról" szóló 471. számú törvényjavaslat tárgyában

120 511. szám. és a kinevezettek, hálával lekötelezettek, tehát a régi főrendiház elemei, mint ma is, ezentúl is többségben lesznek a »felsőházban«. A 245 felsőházi tagból u. i. választott tag csak 113. Aki pedig vak lenni nem akar, nem tagadhatja le azt sem, hogy a választás mai rendje s az egyes választó-szervez etek és intézmények struktúrája szerint, mint 1926 óta látjuk is, a választottak jó része is csak valamilyen méltóságos rangú, nagyrészt nagyralátó beérkezett lehet, aki nagyon is magasan lakik a néptől s akinek érdek- és érzelem világa (csak kivétel van !) nagyon is a »rojtos excellencekhez« húz. A jelleg, a »felsőház« tehát, ha akármennyire emlegetik is az új összetételt, mégis a régi marad, vagyis : főrendiház, tehát főleg a zászlós urak, egyéb »királyi emberek«, a születési arisztokrácia és az egyháznagyok exkluzív érdekképviselete s így övék lesz az ódium is, ha idők, események, vétózások a »felsőházat« majd, ami elkerülhetetlen, a lealázott nép érzelmeivel és érdekeivel szembe állítják. Csak annál nagyobb a veszély a születési arisztokráciára s a számuknál fogva különösen jelentős egyháznagyokra nézve, hogy amíg ezek közt a múltban is akadtak, bár kevesen, akik osztályérdekeik fölé emelkedtek, sőt a nemzeti és társadalmi haladás héroszaivá magasodtak, a »királyi emberek« és egyéb hivatali »rojtosok«a szűkkeblűségben, a misera plebs contribuens lenézésében sokkal tovább mentek és mennek ezentúl is, hogy a fájdalom haragja azután majd a főrendi és egyházi osztályt is sújtsa. A választott méltóságos törvényhozóvá való arriválás is a legtöbb választottból csak parvenűt csinál, aki többre tartja magát, gogösebb, mint akármelyik született mágnás. A választottak — mint láttuk — nem is igen emelték a szellemi és lelki nívót (a Galánfy-eset és még néhány), ha akadt is egy-két kimagasló, nemes egyéniség. Az ilyenek azonban bejuthatnak az alsóházba is, ahová mindig minden érték törekedett, éppen azért fájdalmas, hogy — nyilván akaratlan hiúságból — ezek közül is követelték és propagálták egyesek az »egyenrangúsítást«. A szellem és érdek nagy többségben tehát csak a régi maradhat s ezzel tovább Íródik a nemzet elleni bűnlajstrom is amelynél többet az alsótáblán, különösen az 1848-at megelőző országgyűléseken, a főrendiházzal kapcsolatban, századokon át nem emlegettek. Százszor is meg kell tehát gondolniok éppen a születési arisztokratáknak és az egyháznagyoknak hogy elfogadják-e a túlbuzgó kormányemberek kezéből (tisztelet a kivételnek),* akiknek hivatása — származásuknál fogva is — az alsóház jogainak védelme volna a kétes készséggel nyújtott s a jövőben csak vészthozó, mindenképpen csak ellenszenves ajándékot, vagy bölcsen megmaradván a statusquo mellett : megelégedjenek azzal hogy a mai felsőház késleltető és érlelő, végül is azonban a néptöbbség akaratát meg nem hiúsítható jogkörük mellett is elég alkalmuk van helyes irányban befolyásolni az alsóház működését. Mert ha korlátlan hatalmuk lesz, ez tragikus összeütközésekre csábíthat, hogy a népakarat azután végül még nagyobb detonációval, akkor már kelletén is túlmenve, minden ellenálláson áttörjön. Józan ember u. i. nem vonhatja kétségbe, hogy az emberi természet leküzdhetetlen ösztöntörvénye az anyagi önzés az osztályönzés amelynek nyűge alól csak kivételesen hagy lelkek tudják magukat feloldani. Es az önzés, ha módja van rá ha gátlása nincs, kérlelhetetlenül és vakon érvéryesíti magát, ha szakadék felé rohan is. Csak ragadja tehát magához az ingatlan- és ingónagytcke, amelynek tipikus képviselete a mai felsőház is, a hatalmat, amellyel milliók boldogságútját elzárhatja, el is fogja zárni. A többi már csak a gátszakadás naptárkérdése. Addig is csak a szenvedés és remegés, ádáz, idegölő harcok, a nemzeti elgyengülés átmeneti korszaka kövétkezhetik. Nézzenek körül! Fontoljon meg mindenki mindent ! Es szálljon mindenki magába ! Jöjjön el már az igaz, önzetlen hazafiság országa, amelynek évtizedek