Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-511. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról" szóló 471. számú törvényjavaslat tárgyában
511. szám. 119 2-ik melleidet az 511. számú irományhoz. Különvélemény. Példátlan a történelemben, hogy alkotmányos országokban a népképviselet, miután százados küzdelmek után hegemóniáját a főrendűek törvényhozó testületével szemben kivívta, arról önként lemondjon. Ellenkezőleg még ott is, mint Angliáról maga a javaslat indokolása is megállapítja, ahol és amikor még főrendűak házának (lordok háza) jogkörét formálisan nem korlátozták is, már több, mint száz év óta odavitt a belátás, az illő szerénység, hogy ha némileg késleitethető is, végül is nem illik megakadályozni oly javaslatok törvénnyé válását, amely mögött a nemzet többségének akarata áll. A javaslat most ezzel szemben — miris artibus, mint a régi századokban történt — oda akarja visszafejleszteni történelmünket, hogy a kevesek uralma, az oligarchia, újra egyenjogú, sőt hegemónikus erővé válván a népmilliókkal szemben, ezek akaratát, mint nehéz, szomorú és tespedő századokon át tette, mindenben — hacsak költségvetési kérdésről nincs szó — semmivé tehesse. Ez — nem is említve a nép iránt tartozó tiszteletet, önérzetének köteles kímélését, sötét multakban átélt szenvedéseit, sok pusztulását, a szabadságért annyi vérehullását — beleütköznék abba az Öröktörvénybe és becsületérzésbe is, hogy a népképviselője semmiképpen és semmiért nem jogosultak lemondani a nép semmiféle jogáról. A józanság pedig a főrangúaknak is azt tanácsolja, hogy ilyen lemondást, amely végeredményében szembe fogja őket állítani a nép érzelmeivel és érdekeivel, ne fogadjanak el. Különösen ne a született arisztokrácia ! Még akkor se, ha a javaslat, mint az 1926 : XXII. t.-c. indokolása is, százszor el akarja vele hitetni, hogy voltaképpen nem a régi feudális főrendiház visszaállításáról van szó, hanem egy demokratikus szellemű és összetételű felsőházról, mert — úgymond — már az 1926: XXII. t.-c. megváltoztatta a régi főrendiháznak az angol lordok házához hasonló összetételét. Nyilvánvaló kápráztatás, mert az egész új összetétel, némi megtévesztő felhígítás után, csak arra jó, hogy a látszatot, az ódium terhét levegye a született arisztokrácia, illetve helyesen a nagy földbirtokos osztály válláról, miközben az új felsőház — új jogköre birtokában — lényegében éppoly főrendiháza maradna a kiváltságosaknak, mint volt a régi, hogy minden népi reformot, különösen pedig minden oly törvényhozási kezdeményezést elbuktasson, amely a nagyvagyontól áldozatokat követel. M^rt ami a javaslat indokolásában említett »demokratikus« szellemű összetételt iheti, a rang, hivatal és méltóság, valamint a született arisztokrácia emberei, mint Kölcsey hívta őket: »a csillagos és rojtos excellencek« (VII. köt, 94, old.)
