Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról

443. szám. 599 üzemeknél és kétségtelen, hogy az olyan üzemnek, amely csak éhbérek fizetésével tarthatja fenn magát, nincsen létjogosultsága. Elemi követelmény, hogy minden munka megfelelő ellenértékben részesüljön. Ez az egészséges gazdasági életnek, az egészséges versenyviszonyoknak alapja. Ennek a követelménynek érvényesítése a kedvezőtlen gazdasági viszonyok között is egyik előmozdítója a gazdasági helyzet javulásának. Azok a munkaadók, akik a munkavállalók szorult helyzetét és a munkanélküliség által okozott nyomort felhasználva túlalacsony munkabérek mellett végeztetnek munkát, elviselhetetlen versenyt támasztanak azoknak a munkaadóknak, akik munkásaiknak megfelelő munkabért fizetnek és vagy lehetetlenné teszik ezeknek foglalkozásuk gyakorlását vagy arra kényszerítik őket, hogy szintén túlalacsony munkabéreket fizessenek. Ez pedig a fogyasztóképesség leszállítására, a munkaalkalmak további csökkentésére és az elszegényedés terjedésére vezet. A legkisebb munkabérek megállapítása az említett rendelet felhatalmazása alapján csak mintegy másfél év óta van nálunk folyamatban. Ez alatt a rövid idő alatt szerzett tapasztalatok is azt mutatják, hogy a legkisebb munkabérek megállapítása nem ütközik nehézségekbe és már eddig is kedvező és megnyugtató eredményekre vezetett. Ezek az eredmények is azt tanúsítják, hogy a megkezdett úton tovább kell haladnunk és nem maradhatunk el azok mögött az államok mögött, amelyek a legkisebb munkabérek megállapításának rendszerét kiépítették. Az egyezményt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 1937. évi április havi legújabb kimutatása szerint eddig húsz állam ratifikálta és pedig: Ausztria, Bulgária, Chile, Délafrikai Unió, Franciaország, Hollandia, Írország, Magyarország, Mexikó, Kanada, Kína, Kolumbia, Kuba, Nagy-Britannia, Németország, Nikaragua, Norvégia, Olaszország, Spanyolország és Uruguay. A II. fejezet rendelkezései az egyezményben megállapított keretekhez alkalmazkodnak ; a szövegezésnél arra törekedtem, hogy az egyezményben megjelölt cél a legegyszerűbb módon elérhető legyen. A II. fejezet rendelkezései szerint a munkabérmegállapító bizottságokat a szükséghez képest mindenkor csak azokra az iparágakra és foglalkozási ágakra vonatkozóan fogja az illetékes miniszter felállítani, amelyekben a munkabérek bárminő okból indokolatlanul alacsonyak. Mivel a munkabérekben egy-egy iparágon vagy foglalkozási ágon belül is gyakran nagyok az eltérések és indokolatlanul alacsony munkabérek gyakran egy-egy iparágnak vagy foglalkozási ágnak nem egészében, hanem csak egyes részeiben, esetleg csak az otthonmunkánál és nem is az ország egész területén, hanem csak egyes részein belül észlelhetők, a szóbanlevő rendelkezések szerint a legkisebb munkabérek megállapítását az elkerülhetetlenül szükséges körre lehet korlátozni. Arra nézve, hogy a munkabéreket mikor kell indokolatlanul alacsonyaknak minősíteni, igen nehéz volna a törvényben általános irányítást adni. Ezt a törvény hatálybalépése után esetenként kell megállapítani. Ezért erre vonatkozóan nem vettem fel a törvényjavaslatba rendelkezést, hanem azt a megoldást látom helyénvalónak, hogy az illetékes miniszter állapítsa meg, minő körben indokolt és szükséges a legkisebb munkabérek megállapítása. Az illetékes miniszter az eléje terjesztett panaszok, esetleg a helyi hatóságok, ipartestületek, szakegyesületek stb. jelentései, javaslatai vagy más úton szerzett észlelései alapján abban a helyzetben lesz, hogy a most említett kérdés tekintetében határozhasson. III. Kétségbevonhatatlan tény, hogy minden dolgozó embernek feltétlenül szüksége van munkájából való bizonyos idejű teljes kikapcsolódásra és felfrissülése érdekében környezetének ideiglenes megváltoztatására, Ennek az igazságnak fel-