Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról

598 443. szám. hatalmazta fel arra, hogy addig is, amíg az ipari (kereskedelmi) munkavállalók legkisebb munkabérének megállapítását törvény nem szabályozza, olyan iparágakban, amelyekben a munka zavartalanságának biztosítása végett szükséges, a legkisebb munkabérek megállapítását az érdekelt miniszterekkel egyetértve rende. lettel szabályozhassa, azoknak az elveknek érvényesítésével, amelyeket a már említett 1932 : XIX. törvénycikk lefektetett. E felhatalmazás alapján a kereskedelemügyi miniszter 52.000/1935. K. M. számú rendeletével megfelelően rendelkezett. A legkisebb munkabérek megállapítása a rendelet kiadása óta folyamatban van. Az említett megoldás csak arra az időre szól, amíg a legkisebb munkabérek kérdését törvény nem szabályozza. A kérdés végleges megoldása érdekében megfelelő törvényi rendelkezéseket kell megállapítani, amire utal a fentebb említett egyezmény becikkelyezését célzó törvényjavaslat indokolása is. Az említett egyezmény becikkelyezését követő években az ország gazdasági helyzete és ennek megfelelően a munkapiac helyzete is igen kedvezőtlen volt és csak a múlt év óta jelentkezik határozott javulás. E javulás ellenére a munkáskezekben még most is jelentékeny túlkínálat és munkanélküliség áll fenn, amely tág lehetőséget teremt a munkabérek csökkentésére. Az indokolatlanul alacsony munkabérek fizetéséből származó nagy hátrányok felismerése vezetett arra, hogy a nyugati államokban a legkisebb munkabérek megállapítását a társadalmi politika legjelentősebb kérdései egyikének tekintik. A legkisebb munkabéreknek megállapítását egyáltalán nem lehet olyan intézkedésnek tekinteni, amely egyértelmű volna a munkabérek hivatalos megállapításával, avagy akár csak egy lépés is lenne a munkabérek hivatalos megállapításának bevezetése felé. A munkabérek szabad megállapításának elve továbbra is érintetlenül marad és csupán azokban a vonatkozásokban szenved korlátozást, amelyekben ez a szabadság a közérdeket, a gazdasági érdekeket és a munkavállalók jogos magánérdekeit károsító irányt vesz. A helyzet a munkabérek tekintetében ugyanaz, mint az egyéb munkafeltételek tekintetében. A munkaidő, a munkahelyiségek berendezése, a munkaeszközök, a munkagépek karbantartása, a védőkészülékek alkalmazása, a megmunkálásra kerülő anyag minősége stb. tekintetében is vannak korlátozó rendelkezések, amelyek a munkafeltételek szabad megállapítását közérdekből és a munkavállalók érdekében megszorítják anélkül, hogy ezeknek a korlátozásoknak jogosságát bármely részről kétségbevonnák. Kézenfekvő, hogy az indokolatlanul alacsony munkabérek fizetése ellen ugyanúgy kell küzdeni, mint a munkavállalók munkaerejét kizsákmányoló túlhosszú munkaidő, az egészségtelen munkahelyiségek, a meg nem felelő gépek és munkaeszközök stb. ellen. Minden államban a tényleges helyzettől függ, milyen mértékben kell a legkisebb munkabérek megállapításának eszközével élni. A munkásvédelmi rendelkezések érvényesítése adott körülmények között arra vezethet, hogy az egyik vagy másik üzemet, amely a munkásvédelmi követelményeknek nem tud eleget tenni, meg kell szüntetni, mert el sem gondolható olyan üzemnek megtűrése, amely csak emberek életének és egészségének tönkretétele árán tudja magát fenntartani. Az ilyen üzemek megszüntetését a közgazdaság szempontjából sem szabad hátrányosnak tekinteni. Ugyanez a helyzet a legkisebb munkabérek megállapításával kapcsolatban is. Ha lesznek üzemek, amelyek nem tudnák a megállapított munkabéreket fizetni és amelyeknek tulajdonosai ebből az okból kénytelenek lennének üzemüket megszüntetni, ezt • a közgazdaság szempontjából szintén nem lehet hátrányosnak minősíteni, mert a helyzet az ilyen üzemeknél ugyanaz, mint az életet és egészséget veszélyeztető r