Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról

443. szám. 595 hetet egyes iparoknál, ha nem is 40 órára, de legalább 48 óránál rövidebb időre (46—44 órára) korlátozzák. Általánosságban meg lehet állapítani: hogy a kérdés minden európai államban napirenden van, hogy azokban az államokban, amelyek a heti 48 órás munkaidő alapján állanak, mindenütt az a törekvés nyilvánul meg, hogy a munkaidő túllépésének esetei a legszűkebb keretekre legyenek korlátozva, hogy egyes államokban már a 40 órás munkahét megvalósításának útján van a törvényhozás. A bennünket környező államok már évek előtt bevezették a napi 8 órai munkaidőt és egyébként is évek óta nagy erőfeszítést fejtenek ki abból a célból, hogy a munkásság helyzetét javítsák. Erre kell törekednünk nekünk is, főképpen azért, mert elsőrendű nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy a munkásságnak és mindazoknak, akik alkalmazotti minőségben munkájuknak értékesítéséből télnek, a védelemnek az adott viszonyok között lehetséges legteljesebb fokát nyújtsuk, de ezenfelül azért is, mert kézenfekvő, hogyha ezen a téren a bennünket környező államok mögött maradnánk, ez nemzetközi vonatkozásokban is kedvezőtlen hatást váltana ki. A munkaidő tekintetében nálunk ezidőszerint is általában az 1884. évi ipartörvénynek ma már teljesen tarthatatlan az a rendelkezése van hatályban, amely szerint a gyárakban a munkásokat 16 órás keretben napi 14 órán át szabad foglalkoztatni. A kézműiparban alkalmazott iparossegédek munkaidejét pedig az idézett törvény voltaképpen szabályozatlanul hagyja, mert 89. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az iparos segédétől csak az iparüzlethez tartozó munkát és ezt is csak oly mérvben kívánhat, amely a segéd testi alkotásának és erejének megfelel, kellő szabálynak nem tekinthető. A tisztviselők és más, nem ipari alkalmazottak munkaidejére még ilyen általánosságban mozgó jogszabályunk sincsen. Ami már most az ipari munkásság valóságos munkaidejét illeti, a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal által kiadott évkönyvnek az 1935. évre vonatkozó adatai szerint ennek az évnek téli hónapjaiban alkalmazott 232.075 munkás közül 31.316 munkás dolgozott napi 8 óránál kevesebbet, 97.806 munkás napi 8 órát és 102.953 dolgozott 8 óránál többet. Ugyanezen év nyári hónapjaiban alkalmazott 212.307 munkás közül 26.121 munkás dolgozott napi 8 óránál kevesebbet, 82.086 napi 8 órát és 104.100 munkás napi 8 óránál többet. Eszerint évi átlagban 1935. évben Magyarországon a munkásság 12*92 %-a heti 48 óránál kevesebbet, 40*48 %-a heti 48 órát és 46*60 %-a heti 48 óránál többet dolgozott. Ezzel szemben ugyanakkor a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint Ausztriában a munkásság 13*9 %-a heti 48 óránál kevesebbet, 79*0%-a heti 48 órát és csupán 7*1 %-a dolgozott ennél többet. Észtországban a munkásság 1*8 %-a heti 42 óránál kevesebbet, 69*5%-a heti 42—48 órát és s 28*7 %-a heti 48 óránál többet dolgozott. 75*