Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról
596 443. szám. Franciaországban a munkásság 14'1%-a heti 40 óránál kevesebbet, 30'3 %-a heti 40—47 órát és 55*6%-a heti 48 órát és ennél többet dolgozott. Olaszországban a munkásság (1934-ben) 30*5 %-a heti 40 óránál kevesebbet, 61 *9 %-a heti 40^8 órát és 7'6 %-a heti 48 óránál többet dolgozott. Lettországban a munkásság (1935-ben) 17*6%-a heti 48 óránál kevesebbet, 62-0%-a heti 46 órát és 20'4 %-a heti 46 óránál többet dolgozott. Svájcban a munkásság (1934-ben) 4*2 %-a heti 36 óránál kevesebbet, » 21-2 %-a heti 36—47 órát, 65*3 %-a heti 48 órát és 9*3%-a heti 48 óránál többet dolgozott. Németországban egy munkás átlagos heti munkaideje 1934-lb<?n 44*58 óra volt, az Egyesült Államodban ugyanakkor ez az átlag heti 34*7 óra volt, Lengyelországban heti 41*8 óra, Svédországban heti 46*7 óra, Magyarországon pedig egy munkás heti átlagos munkaideje — hat munkanapot számítva — 52*64 óra volt. Meg kell jegyezni, hogy a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal évkönyvének említett adatai csak a gyáriparra vonatkoznak, ellenben nem ölelik fel a kézművesipart, amely nem dolgozik rövidebb munkaidővel, mint a gyáripar és amelyben szintén nagyszámú alkalmazott van foglalkoztatva. Nálunk a napi 8 órás munkaidőnek — viszonyaink mellett önként értetődő és szükséges korlátozásokkal való — bevezetése ellen is főleg arra hivatkoznak, hogy a munkaidő megrövidítése a munkás keresetének lényeges csökkentését fogja maga után vonni, mert a munkaadók sem az időbér, sem az akkordbér szerint fizetett munkásaik részére a munkaidő megrövidítése következtében magasabb alapbért bevezetni nem lesznek hajlandók. A munkaidő csökkentésével kapcsolatban más államokban is felmerültek a munkabér megfelelő kialakulásának nehézségei. Ha ezek az államok nagyobb hátrány nélkül le tudták küzdeni ezeket a nehézségeket, nálunk is elvárható, hogy az átmenet nagyobb zökkenő nélkül lesz megvalósítható. Ezt annál biztosabban lehet remélni, mert a munkaidőnek a 6.660/1935. M. E. számú rendelet alapján egyes iparokban szabályozása során szerzett tapasztalatok is felhasználhatók lesznek. Lehetséges, hogy az átmeneti időben a munkásság egy részének kereseti lehetőségei tekintetében mindaddig, amíg a munkáskereslet megfelelően nem fog emelkedni, — különösen a tanulatlan munkásoknál — bizonyos mértékű csökkenés fog mutatkozni. Annak következtében azonban, hogy a munkaidő megrövidítése az iparban alkalmazandó munkások számának emelését fogja maga után vonni, különösen a szakképzett munkásoknál a munkáskereslet megfelelő emelkedést fog felmutatni, arra fognak kényszerülni a munkaadók, hogy a munkások bérkövetelésével számoljanak. Ezt két gazdasági tapasztalat alapján tehetik meg:
