Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-385. Törvényjavaslat az örökösödési illetékek tekintetében a kettős adóztatás elhárítása céljából Budapesten, 1936. évi november hó 20. napján kelt magyar-svéd egyezmény becikkelyezéséről
385. szám. 217 deux Etats, les biens ne seront soumis aux droits de succession que dans cet Etat. b) Si l'entreprise a un établissement stable dans chacun des deux Etats, les biens seront soumis aux droits de succession dans chaque Etat dans la mesure où ils sont affectés à l'établissement situé dans cet Etat. 2. A l'égard des biens immobiliers appartenant à une entreprise de la nature visée au paragraphe 1., il sera procédé conformément aux dispositions de l'article 1 er . Article 3. 1. Les biens laissés par un ressortissant de l'un des deux Etats et auxquels ne s'appliquent pas les articles 1 er ou 2, seront soumis aux dispositions suivantes : a) Si le de cujus n'était domicilié, au moment de son décès, que dans l'un des deux Etats, lesdits biens ne seront soumis aux droits de succession que dans cet Etat. b) Si le de cujus avait, au moment de son décès, un domicile dans chacun des deux Etats, lesdits biens ne seront soumis aux droits de succession que dans l'Etat où, de l'avis conforme des autorités fiscales suprêmes des deux Etats, le de cujus avait le centre de ses intérêts. A défaut d'accord sur le centre de ses intérêts, le de cujus sera réputé n'avoir eu son domicile que dans l'Etat dont il était ressortissant ; s'il était, au moment de son décès, ressortissant des deux Etats, chaque cas d'espèce fera l'objet de conventions paiticulières entre les autorités fiscales suprêmes des deux Etats. c) Dans tous les autres cas, lesdits biens ne seront soumis aux droits de succession que dans l'Etat dont le de cujus était ressortissant au moment de son décès ; il sera fait application par analogie de la disposition de l'alinéa b), seconde partie de la deuxième phrase. 2. Sera réputé domicile au sens de Kîépv. irocmiány. 1935—1940. VII. kötiet. telepe, a vagyon csakis ebben az Államban esik örökösödési illeték alá. b) Ha a vállalatnak a két Állam mindegyikében van állandó üzlettelepe, a vagyon mindegyik Államban olyan mérvben esik örökösödési illeték alá, amily mérvben az illető Államban fekvő üzlettelepen megállapítható. (2) Az olyan ingatlan vagyon, mely az (1) bekezdésben meghatározott vállalathoz tartozik, az 1. cikk határozmányai szerint nyer elbírálást. 3. cikk. A két Állam valamelyikének állampolgára után maradt olyan hagyatéki vagyonra vonatkozólag, melyre az első, vagy a 2. cikk nem alkalmazható, a következő határozmányok irányadók : a) Ha az örökhagyónak halálakor csakis a két Állam egyikében volt lakóhelye- úgy a kérdéses vagyon csakis ebben az Államban esik örökösödési illeték alá. b) Ha az örökhagyónak halálakor a két Állam mindegyikében volt lakóhelye, a kérdéses vagyon abban az Államban esik örökösödési illeték alá, amelyben a két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságainak megegyező véleménye szerint az örökhagyó érdekeltségeinek központja volt. Ha az érdekeltségek központja tekintetében megegyezés nem létesülne, az örökhagyó lakóhelye gyanánt abban az Államban levő lakóhely fog tekintetni, amely Államnak az örökhagyó állampolgára volt ; ha pedig halálakor mindkét Államnak állampolgára volt, úgy az esetről-esetre szóló külön megállapodás a két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságainak tartatik fenn. c) Minden más esetben a kérdéses vagyon csakis abban az Államban esik örökösödési illeték alá, amelynek az örökhagyó halálakor állampolgára volt; a b) alatti bekezdés második mondatának második részében foglaltak megfelelően alkalmaz andók. (2) Jelen Egyezmény értelmében lakó28
