Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában
285. szám. 117 bizottságra a javaslat elgondolásában kimagaslóan fontos és nemes hivatás vár. Az összeférhetetlenségi bizottságra vár az a feladat, hogy az ügyvédség erkölcsi fensőbbségének világnézetté erősödött érzülettel legyen oltalmazója. Az összeférhetetlenség elbírálása bírói természetű működés, ezért a javaslat az egyébként is a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával eljáró összeférhetetlenségi bizottság határozata ellen érvényesített jogorvoslat elbírálását a m. kir. Kúria ügyvédi tanácsának hatáskörébe utalja. A javaslat -— az általános indokolásban kifejtett elvi állásfoglalás alapján — a helyettes ügyvédség intézményét az önálló ügyvédi exisztencia alapításának előkészítésére, továbbá olyan ügyvédek tisztességes megélhetésének biztosítására szolgáló intézménynek szánja, akik önálló ügyvédi gyakorlat útján nem volnának képesek maguknak megélhetést biztosítani, vagy akik a felvétel esetleges korlátozása miatt egyelőre nem kerülhetnek be az ügyvédi karba, vagy az ügyvédi kötelezettségük elmulasztása vagy egyéb okok miatt onnan kikerülnek. A helyettes ügyvédség intézményének ekként meghatározott rendeltetése megszabja az intézményre vonatkozó részletes szabályozás tartalmát is. A helyettes ügyvéd az önkormányzatban nem vesz részt, mert nem önálló ügyvéd, nem terhelhetik ennélfogva az önkormányzatban részvétel anyagi velejárói. Ugyancsak, minthogy nem önálló ügyvéd, nem érvényesülnek vele szemben az ügyvédi önállóság előnyeinek mintegy közszempontú áraként felfogható megkötöttségek, mint aminő pl. a felvétel korlátozása, az ügyvédi biztosíték, azonfelül a 46. §. első bekezdésének 1., 2., 4. és 7. pontjában, az 57. §. 5., 10., 11. és 12. pontjában, az 59. §-ban s a 61—63. §-okban foglalt megkötöttségek, illetőleg kötelezettségek. A helyettes ügyvéd — ebből a nézőszögből folyóan — nem tagja az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek ; viszont lehetővé kívánja tenni a javaslat azt, hogy önkéntes tagság alapján a helyettes ügyvéd is biztosíthassa magának az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet szolgáltatásait (69. §.). Az ügyvédjelöltre vonatkozó szabályozás élén elvi éllel hangsúlyozza a javaslat (70. §. első bekezdés), hogy az ügyvédjelölti gyakorlat célja azoknak az elméleti és gyakorlati ismereteknek a megszerzése, amelyek az egységes bírói és ügyvédi vizsga sikeres letételéhez szükségesek. A javaslatnak ez a rendelkezése azonban az ügyvédjelöltet alkalmazó főnök irányában is kötelezettségeket szab, mégpedig az oktató foglalkoztatás és a céltudatos képzés bensőséges kötelességét. Természetesen nem mellőzheti a javaslat annak a ténynek a figyelembevételét, hogy az ügyvédjelölti működés egyben keresetforrás is. Éppen ezért, az ügyvédjelöltek jogos érdekeinek intézményes oltalmat is kíván biztosítani a díjazásra, a felmondásra, a szabadságidőre, s az ügyvédjelölt alkalmazására vonatkozó megállapodásnak s az abban bekövetkezett módosításoknak kötelező bejelentésére vonatkozó rendelkezéseivel (70. §. második és negyedik bekezdése). Az utóbbi rendelkezés az úgynevezett álbejegyzések kiküszöbölésére is alkalmas lesz. Az ügyvédjelölti gyakorlatnak az utóbb említett eszmekörben hangsúlyozott komolyságát van hivatva előmozdítani a 73. §. első bekezdésének rendelkezése is. Az ügyvédjelöltekre vonatkozó szabályozás körében különös kiemelést érdemel a javaslatnak az a határozott rendelkezése, amely szerint az ügyvédjelöltek névjegyzékébe egyebek közt csak azt lehet bejegyezni, aki valamelyik ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvédnél joggyakorlatra lépett. Éz a rendelkezés megszünteti azokat a visszásságokat, amelyek az 1913 : LIIL t.-c. 13. §-ában, 16, §-ának második bekezdésében, 17. §-ában, úgyszintén a 22. §-ában foglalt rendelkezések nyomában főként a kir. kincstár és a közalapítványok perbáli képviseletére rendelt hivatalnál joggyakorlaton lévők tekintetében fölmerültek. Kétségtelen ugyanis az, hogy a szóbanlevő alkalmazottak nem ügyvédek s nem is ügyvédjelöltek, hanem köz-