Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában

118 285. szám. szolgálati alkalmazottak, reájuk nézve tehát a közszolgálat érdekében a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó jogszabályoknak kell kiterjedniök. Ezt a kétségtelen megállapítást elhomályosítják az előbb említett jogszabályoknak azok a rendelkezései, amelyek szerint a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál joggyakorlatra lépett jogtudort az ügyvédjelöltek névjegyzékébe lehetett felvenni, a joggyakorlatot teljesítő említett közszolgálati alkalmazottak felett fegyelmi bíráskodást gyakorol az ügyvédi kamara, a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál töltött joggyakorlatról az ügyvédi kamara állít ki tanúsítványt, a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál alkalmazottak ügyvédi esküt tesznek az ügyvédi kamara választmánya előtt. Ezeknek a rendelkezéseknek a 164. §-ban történt hatályonkívül helyezésével, illetőleg megfelelő módosításával megszűnik az említett visszásság, amely egyebek közt főképpen a párhuzamos fegyelmi joghatóság folyományaképpen jelentkezett. Az általános indokolásban kifejtettem azokat a megfontolásokat, amelyek a javaslat 44. §-ába iktatott annak a rendelkezésnek javaslatba hozására indítottak, amely szerint a m. kir. Kúria, a m. kir. Közigazgatási Bíróság, a Hatásköri Bíróság és a m. kir. Legfőbb Honvéd Törvényszék előtt ügyfél képviseletében csak olyan ügyvéd vehet részt tárgyaláson, aki legalább öt éven át folytatott ügyvédi gyakorlatot vagy fejtett ki azzal a szóbanlevő vonatkozásban azonos tekintet alá eső működést. Ennek az alapelvnek természetszerű folyománya az önálló ügyvédi gyakorlatot nem folytató helyettes ügyvédek tekintetében a 67. §. második bekezdésében s az ügyvédjelöltek tekintetében a 74. §. második bekezdésében foglalt hasonló értelmű megszorítás, az ügyvédjelöltek tekintetében kiegészítve még azzal, hogy ügyvédjelölt a kir. ítélőtábla előtt sem járhat el helyettesként sem. A 72. §-nak és a 74. §. első bekezdésének rendelkezése megfelel az 1871 :XXXV. t.-c. 14. és 16. §-ában foglalt szabályozás szellemének. Harmadik fejezet. Az ügyvéd jogai és kötelességei. A 75—85. §-olehoz. A fejezet rendelkezései a hatályos jog (1874 : XXXIV. t.-c. 38—53., 61—63. §.) talajában gyökereznek s annak rendelkezéseit az 1874: XXXIV. törvénycikk megalkotása óta keletkezett újabb eljárási jogszabályok — főként a polgári perrendtartás — kölcsönhatásai alapján, a joggyakorlat eredményeinek és az élet tapasztalatainak figyelembevételével fejlesztik tovább. Legjelentősebb rendelkezése a fejezetnek a 77. §-nak az a szabálya, amely arra kötelezi az ügyvédet, hogy a megbízás megtörténté és a képviselet elvállalása alkalmával a fél által vele közölt tényállást foglalja írásba s az ügy jogi megítélésére vonatkozó tanáccsal lássa el az ügyfelet, azonfelül tájékoztassa arról, hogy a képviselet ellátásáért járó munkadíj, amennyiben a fél által közölt tényállás lényegében a valóságnak megfelel és az ellenérdekű fél sem hoz fel előre számításba nem vehető körülményt — előreláthatólag mekkora összegű lenne — legszorosabban összefügg ezzel az alapvető szabállyal a 82. §. rendelkezése, amely eltiltja az ügyvédet a nyilvánvalóan jogtalan vagy alaptalan igény érvényesítésére vállalkozástól, továbbá attól, hogy az ügyfelet nyilvánvalóan alaptalan per vitelére felszólítsa, vagy hogy olyan ügy vitelére vállalkozzék, amely meggyőződése vagy az ügyfél határozott kijelentése szerint jogszabály rendelkezésének vagy más jogainak kijátszására vagy a bíróság vagy más hatóság törvényes intézkedésének meghiúsítására irányul. Annak a sok visszásságnak, amely az ügyvédség működését hátrányos megítélésben tünteti fel, egyik legfőbb