Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában

116 285. szám. Hasonló irányú megfontolás késztetett a 46. §. első bekezdésének 1. és 2. pontjában foglalt rendelkezések javaslatára. Ezenfelül azonban teljes mértékben átérzem annak az elvi ellenmondásnak súlyát, amely a szolgálatképtelennek nyilvánított közszolgálati alkalmazottat alkalmasnak tartaná az ügyvédi hivatás betöltésére. Másfelől nem lehet elzárkózni annak tudomásulvételétől, hogy az életben adódhatnak esetek, amelyekben a szóbanlevő rendelkezés kivételt nem tűrő alkalmazása az elvi alapon álló jogszabály által sem szándékolt súlyos méltánytalanságokra vezetne. Ez az indoka a 46. §. első bekezdésének 2. pontjában foglalt s kellő biztosítékokkal körülbástyázott kivételnek. A 46. §. 3., 4., 5., 6. és 7. pontjában meghatározott kizáró okok a javaslatnak már kifejtett alapgondolatából folynak és közelebbi indokolásra nem szorulnak. A törlésre vonatkozó rendelkezések (57—63. §.) megfelelő összhangban vannak a felvételre- és a kizáró okokra vonatkozó szabályokkal, azonfelül a javaslat alapelveinek eszmekörében fenntartják a hatályos jog (1874: XXXIV. t.-c. 34—37. §-ai) rendelkezését, közelebbi megvilágítás azok tekintetében sem szükséges. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az ügyvédek nyilvántartásáról rendelkező 64—65. §-okra is, amelyek az 1874: XXXIV. t.-c. 8—9. §-ában foglalt szabályokat iktatják be az új szabályozás alapelveinek és szerkezetének megfelelő teljességben a javaslat rendszerébe. A javaslat a felvétel korlátozhatóságának intézményét (51—52. §.) az általános indokolásban kifejtett megfontolások alapján az önkormányzat keretében valósítja meg. Ehelyütt is hangsúlyozom, hogy a javaslatnak ebben a vonatkozásban elfoglalt álláspontja az élet szolgálata. Ebből az állásfoglalásból származnak az 51—52. §-ba foglalt részletes rendelkezések, amelyek annyira áttetszőek, hogy közelebbi megvilágításra nem is tartanak számot. A korlátozás megszüntetésének kezdeményezésére az élet természetes menetében ugyancsak az önkormányzat szervezete van hivatva. Biztosítani kívánja azonban a javaslat azt, hogy a korlátozás alapjául szolgáló körülmények megváltozása esetében a korlátozást akkor is meg lehessen szüntetni, amikor az önkormányzat szervezete esetleg — hivatásának magaslatáról letérve — anyagelvi szempontok előtérbe állítása folytán — saját elhatározásából nem kezdeményezné. Ezt a célt szolgálja az 53. §. második bekezdése. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 10. §-ban foglalt alapgondolat szélesebb körvonalú rendszeres továbbfejlesztésével szabályozza a javaslat az Összeférhetetlenséget. Ebben a vonatkozásban is észszerű felépítésre törekszik (66. §.). Összeférhetetlenség címén távoltartja az ügyvédet olyan foglalkozástól, amelytől jogszabály tiltja el, azután az olyan foglalkozástól, amely ügyvédi hivatásának lelkiismeretes betöltésében akadályozná, továbbá az olyan foglalkozástól, amely megbízhatóságát alaposan kétséget keltő színben tüntetné fel, végül az olyan foglalkozástól, amelynek folytatása az ilyen ügyvéden keresztül magának az ügyvédi hivatásnak megbecsülését sértené. Elvi alapon tartózkodik azonban a javaslat az Összeférhetetlenség eseteinek kimerítő vagy még példázó felsorolásától is. Az összeférhetetlenség eseteinek megteremtője az élet; a jogi szabályozás ebben a vonatkozásban csak akkor életszerű, ha csupán áttekintésre és összefoglalásra szorítkozik. Ebből az alapvető jelentőségű állásfoglalásból következik a javaslatnak az a további újítása a hatályos jog szabályával szemben, amely az összeférhetetlenség elbírálását külön bizottságra bízza. Ezáltal véli legközvetlenebbül elérni azt a nagyon jelentősnek tartott célját, hogy az összeférhetetlenség kérdésének emelkedett szellemű és rezdülésszelűen érzékeny elbírálása is nagy mértékben hozzájáruljon az ügyvédség erkölcsi színvonalának emeléséhez. Az összeférhetetlenségi