Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában
285. szám. 107 Ez az elkülönítés sem azonos a bírósági fajok vagy bírósági fokozatok szerint történő elkülönítés intézményével, amely szintén élő intézménye számos külföldi állam jogrendszerének. A javaslatnak ez az intézménye az élet természetes folyamatának tiszteletben tartása. Megfelel annak az elgondolásnak, amely az ítélőbírák tekintetében az 1891 : XVII. t.-c. 22. és 23. §-ában jut kifejezésre akként, hogy a kir. ítélőtábla bírájává vagy annak megfelelő bírói és ügyészi állásra csak azt lehet kinevezni, aki legalább öt évig viselt bírói vagy ügyészi hivatást vagy fejtett ki ezzel egyenlő tekintet alá eső működést; a M. kir. Kúria bírájává, illetőleg ennek megfelelő vagy ennél magasabb ítélőbírói vagy ügyészi állásra pedig csak azt lehet kinevezni, aki legalább tíz évet töltött a fentebb említett hivatali állásban vagy működésben. Mind a kir. bíróságok tekintélyében, mind az ügyvédi kar megbecsülésének fokozását jelenti a javaslatnak ez a szabálya. A fiatal bíró és az öreg ügyvéd, úgyszintén a fiatal ügyvéd és az idős bíró között szinte a természettől adva van a csírája bizonyos ellentétnek. Fokozottabb és visszásabb ez az ellentét, ha a fiatal ügyvéd akarja a jogszabály értelmére kitanítani a legfelsőbb bíróságok ítélőbíráit. Ezeket a visszásságokat van hivatva kiküszöbölni a javaslat szóbanlevő új intézménye. X. A javaslat — a már tüzetesen kifejtett erkölcsi szemlélet elvi alapján — alapvető erővel juttatja kifejezésre rendelkezéseinek szellemében, hogy az ügyvédség olyan kereseti foglalkozás, amelynél a munka jogcímét az ügyvédhez forduló fél bizalma adja meg. Ennek a bizalomnak természetesen kölcsönösnek kell lennie az ügyvéd is csak addig képviselheti meggyőződéssel ügyfelét, amíg ő is bízik annak igazában. Ebből a kölcsönös bizalmi viszonyból következik az ügyvédi hivatásnak egy nagyjelentőségű jellemző vonása : a kény szer mentesség. Alapjában téves és méltán felébredő ellenszenvet válthatna ki nemcsak az ügyvéddel, de magával az ügyvédi intézménnyel szemben is az olyan jogi szabályozás, amely reá akarná kényszeríteni az ügyvédi közreműködést a közönségre. Ehelyett arról kell meggyőzni a társadalmat, hogy az ügyvéd közreműködésének igénybevétele saját érdekében áll. Ennél az alapvető felfogásomnál fogva az úgyvédi közreműködés kötelezővé tételét csak ott tartom az ügyvédség és a közönség érdekében állónak, ahol a jogi szakértelem szereplésére a tényállás felderítése, az ügy jogi megítélése és a jog érvényesítésével kapcsolatos tennivalók sokfelé ágazó és bonyolult volta miatt feltétlenül szükség van. Az ügyvédi munkaalkalmak belső indokoltság nélkül történő szaporítása, pusztán azért, mert egy foglalkozási osztály anyagi érdekeinek megfelel, — bármennyire kívánatos is ennek a foglalkozási osztálynak anyagi fellendítése — nem illeszthető bele a nemzet egyetemének érdekeit igazságos szemlélettel szolgáló célkitűzések sorába. XI. A javaslat tervezetét az előkészítés folyamán közöltem az ügyvédi kamarákkal, az ügyvédség társadalmi szervezeteivel s az igazságügyi hatóságokkal. A beérkezett észrevételek körültekintő megfontolása alapján készített s a törvényhozás elé terjesztésre szánt szöveget újból megküldöttem az ügyvédi kamaráknak s az ügyvédi kamarák elnökeinek arra is módot adtam, hogy estleges észrevételeiket élőszóval juttassák, kifejezésre. Az ennek biztosítására összehívott sorozatos szóbeli tanácskozások alkalmával az ügyvédi kamarák elnökei az általuk képviselt ügyvédi testület nevében egyöntetűen kifejezést adtak annak a megállapításnak, hogy a javaslatnak az észrevételek megfontolása alapján készült szövege teljes mértékben kielégíti azokat a szempontokat, amelyek a magyar nemzet ügyvédségét az ügyvédi kar testületi érdekeinek egyetemes szemlélete alapján áthatják. A nemzet életének alkotmányos és erkölcsi felelősség erejével történő vezetése csak a nemzet életének összetett szemlélete alapján lehetséges. Minden közületi 14*
