Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában
285. szám. 103 Ezek között első helyen említem fel azt az ellenvetést, hogy az ügyvédek létszámának alakulásába belenyúló közhatalmi rendelkezés az ügyvédi pályára készülő fiatalságnak az elhelyezkedését és boldogulását nehezíti meg. Azért kívánok elsősorban erre az ellenvetésre észrevételt tenni, mert a fiatalság elhelyezkedésének és jövendő boldogulásának előmozdítása a kormányzat gondoskodásának egyik legfontosabb tárgya. Ebben az összefüggésben azonban nem zárkózhatom el annak megállapítása elől, hogy az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága egyik közvetlen következménye az értelmiségi, közelebbről a jogi pályákra áramlás folyamatának. Az ügyvédi képesítés megszerzése előtt történő kiválasztásnak közhatalmi szabályozása azonban nem tartozik az ügyvédi rendtartásra vonatkozó szabályozás körébe. Az a megkötöttség, amelyre a javaslat az ügyvédi karba felvétel korlátozhatóságának biztosításával lehetőséget nyújt, az ügyvédi pályára készülő fiatalságnak nem hátrányára, hanem éppen ellenkezőleg előnyére szolgál. Az ügyvédi rendtartásra vonatkozó jogszabályalkotás nem egy-két esztendőre szóló szabályozás, hanem a szabályozás természetéhez képest előreláthatólag hosszú időre kiható rendezése az ügyvédi szervezet és működés körébe tartozó kérdéseknek. Mutatja ezt az is, hogy az ezidőszerint hatályos jogszabály is több mint hatvan éve van életben. A szabályozásnak tehát minden részletében tekintettel kell lenni az időbeli horizont nagy kiterjedésére. Már pedig kétségtelen, hogy az olyan szabályozás, amely egy bezárt és túltömött megélhetési területre zabolátlanul engedi meg a megélni akaró újabb tömegek odaáramlását, nem biztosít megélhetést az odatörekvők számára; viszont a létszám csökkentése és a tömegek megritkítása az élet színvonalát felemeli. Nem lehet elhomályosítani azt az igazságot, hogy az ismertetett okokból megapadt kenyérkereseti lehetőségek a tömegnek csak megfelelő hányadát képesek élelmezni. A jogszabályalkotás szempontjából nem szabad kizárni az értékelő figyelembevétel köréből azt sem, hogy az új idők az ügyvédjelölt alkalmazása és foglalkoztatása tekintetében is mélyreható változásokat hoztak magukkal. A világháború előtti időben az ügyvédjelöltként elhelyezkedés semmiféle nehézséget sem okozott, tisztességes javadalmazással járt; az ügyvédjelölt a főnöki helyzet rendeltetését komolyan átértő főnök nevelése mellett a gyakorlat tartama alatt megszerezte s kellően kicsiszolt elméleti megalapozásba foglalta mindazt a gyakorlati tudást, úgyszintén azt a szellemi fogékonyságot é3 erkölcsi fensőbbségét, amely őt a valóban eszményi értelemben tekintett ügyvédi hivatás tisztességes betöltésére képesítette. Egészen más azonban a helyzet manapság, amikor a gazdasági világválság mellett s az ismertetett egyéb okokból is megcsökkent kereseti lehetőségek mellett az önálló gyakorlatot folytató ügyvédek száma annyira szaporodott s ügyeik száma általánosságban annyira megfogyatkozott, hogy segéderőre nincs szükségük s ezért vagy egyáltalában nem tartanak ügyvédjelöltet, vagy ha tartanak is, nem adnak neki javadalmazást, vagy olyan összegű javadalmazást adnak, amelynek a megélhetési alap szempontjából semmi jelentősége sincs. Ez a komor helyzet azt a visszás jelenséget is maga után vonja, hogy nagy számmal fordulnak elő esetek, amelyekben a bejegyzett ügyvédjelölt nem folytat valóságban joggyakorlatot. Az ügyvédjelölti alkalmazás, illetőleg az ügyvédjelöltként bejegyzés tehát az említett körülmények folytán ezidőszerint vagy egyáltalában nem, vagy alig alkalmas a jövendő ügyvédi egyéniség kialakítására. Ez az állapot is azt mutatja, hogy mennyire szükséges éppen az ügyvédnek készülő fiatalság érdekében életképes ügyvédi egyéniségek termelődésének előmozdítása, akiknél majdan a fiatalság is megélhetést, valamint kellő jogi és erkölcsi kiképzést biztosító ügyvédjelölti elhelyezkedést találhat.
